A vörös szoba álma

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből

A vörös szoba álma (Hong lou meng) Cao Xueqin (Cao Zhan, 1715?-1763) regénye, amelyet sokan a legjelentősebb kínai regénynek tartanak. A mű először kéziratos formában terjedt Pekingben, még Cao Xueqin életében. 1791-ben, csaknem 30 évvel Cao halála után jelent meg a regény teljes, 120 fejezetes változata, amelyet Cheng Weiyuan és Gao E állított össze. Máig viták folynak arról, hogy az utolsó 40 fejezetet Gao E hamisította-e a műhöz, vagy fő elemeit maga Cao Xueqin írta, s Cheng és Gao csak felfedezte és végső formába öntötte, vagy esetleg a 40 fejezet egy ismeretlen szerző munkája.

A regényt a romantika és a realizmus keveréke hatja át, ugyanúgy megtalálhatók benne a mindennapi élet eseményei, mint a természetfeletti jelenségek, s a szereplőket egyszerre irányítják lelki mozgatórugók és a sors. A nem egységes cselekményszövésű, hanem inkább különálló epizódok sorozatából álló mű a két fő ágra oszló Jia család hanyatlását ábrázolja nagy részletességgel. A családhoz rengeteg rokon és szolga tartozik; a 30 főszereplő mellett több mint 400 mellékszereplő tűnik fel a regény lapjain. A legtöbb figyelmet a fiatal Jia Baoyu, a családfő tehetséges, de önfejű örököse kapja. Az anyja és nagyanyja által elkényeztetett Baoyut szigorú konfuciánus apja gyakran megfeddi, különösen azért, mert Baoyu igen intim viszonyba kerül számos unokahúgával és szolgálójával. E nők közül a legfontosabb a búskomor Lin Daiyu (Kék Drágakő), Baoyu szerencsétlen sorsú szerelme, illetve a jókedélyű Baochai (Drága Hajtű), aki végül Baoyu felesége lesz. A műről, valamint Baoyu figurájáról általában azt tartják, hogy bizonyos fokig önéletrajzi jellegű, s Cao Xueqin életét tükrözi. A regény képe a nagycsaládról hűen tükrözi a felsőbb osztályok életét a Qing-dinasztia (1644-191112) korai szakaszában, míg a szereplők egyedi ábrázolása olyan pszichológiai mélységet ér el, amilyen sokak szerint korábban nem létezett a kínai irodalomban.

A mű magyar megjelenése: Cao Hszüe-csin: A Vörös Szoba álma, Budapest, Európa, 1964, németből fordította Lázár György.

Személyes eszközök