Bei Dao

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Bei Dao 北島/北岛 (1949 – ) kortárs kínai költő, író. Eredeti neve: Zhao Zhenkai 趙振開/赵振开. Családja a Zhejiang tartományi Huzhouból származik, Pekingben született. A középiskola elvégzése után hamarosan fizikai munkára küldik. Elsősorban költő. Első verseit a „kulturális forradalom” végén írta: a zűrzavarban magára ébredő, becsapott értelmiségi ifjúság életérzését fejezi ki, de ír éles, közvetlen hangú politikai verseket is (A válasz, magyarul: Átváltozások, 1999. 16. szám.). Megindítja a Jintian 今天 (Ma) című szamizdat folyóiratot, amely a „rejtőzködő”, „homályos” jelzővel illetett avantgárd költői irányzat legfőbb fóruma (később Svédországban jelent meg). Az 1989-es Tiananmen téri események után Bei Dao maga és nemzedéktársai közül sokan emigrálnak. Európában is, Amerikában is nehéz megvetni a lábukat, de továbbra is összetartanak. Otthon, Kínában közben megjelenik egy újabb nemzedék, amely nem akarja már példaképének tekinteni a hajdani avantgárd ellenzéket. Bei Dao franciaországi, svédországi és USA-beli tartózkodás után 2005-ben hazatérhet. Kiadják vers- és prózaköteteit. Már a nyolcvanas évek derekán Nobel-díjra jelölték. Elsősorban modern, a kínai irodalomban szokatlan versei keltenek feltűnést, de novelláit és esszéit is ugyanaz az érzékenység, kérlelhetetlenül tiszta morál jellemzi; lefordítják angolra, franciára, németre és más európai nyelvekre is.

Forrás:

Kalmár Éva (szerk.): Huszadik századi kínai novellák. (Modern Dekameron sorozat) Budapest, Noran Kiadó, 2008.