Bi Sheng

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Bi Sheng 畢昇/毕 (990-1051) kínai feltaláló volt, aki kidolgozta a mozgatható nyomódúcos könyvnyomtatás technikáját.

Mivel Bi Sheng közember volt, származásáról, életéről nem sokat tudunk. Találmányának leírása Shen Kuo Song-kori polihisztor Mengxi bitan (Az Álomcsermely esszéi) című könyvében maradt fenn. Ez ezt írja róla:

"A Tang-dinasztia idején még nem fejlődött ki teljesen a fanyomódúcokról történő könyvnyomtatás. Miután Feng Yingwang először kinyomtatta az Öt klasszikust (932-ben), az összes kanonikus művet kinyomtatták fanyomódúcokkal. Jingli uralkodásának idején (1041-1049) egy Bi Sheng nevezetű közember mozgatható nyomóelemeket is szerkesztett. Módszere abban állt, hogy az írásjegyeket képlékeny agyagra metszette, körülbelül egy rézpénz vastagságának megfelelő mélységben, s mindegyik külön nyomóelemet alkotott. Ezeket aztán kiégette, hogy megkeményedjenek. Előzőleg elkészített egy vaslemezt, amelyet fenyőgyanta, viasz és papírhamu keverékével kent be. Amikor a nyomásra került a sor, egy vaskeretet helyezet erre a lemezre, és ebbe tette szorosan egymás mellé a nyomóelemeket, s amikor a vaskeret tele lett, nyomódúcot alkotott. Aztán tűznél felmelegítette úgy, hogy a lemezre kent keverék enyhén megolvadt; majd pedig egy sík lappal addig nyomta a betűk felületét, amíg olyan laposak nem lettek, mint egy fenőkő. Néhány példány nyomásához túl nehézkes volt ez a módszer, de csodálatosan gyors volt, ha tucatszámra, százszámra vagy ezerszámra kellett nyomni a példányokat. Rendszerint két vaskeretet használt, s amíg az egyikkel nyomtatott, a másikban össze lehetett állítani a nyomóelemeket. Tehát mihelyt az elsővel végzett, a második máris készen állt a munkára. E váltogatás segítségével egy pillanat alatt el lehetett végezni a munkát. Minden egyes ideogrammához több nyomóelem volt. A különösen gyakran előforduló ideogrammákhoz több mint húsz nyomóeleme volt, hogy egy oldalon többször is lehessen őket használni. Amikor bizonyos nyomóelemeket nem használt, rímek szerint megkülönböztetett faládákban tartotta őket; mindegyiket egy papírcímkével jelölte meg. A ritka ideogrammákat, amelyekhez rendesen nem tartott kész nyomóelemeket, azonnal ki lehetett vágni és ki lehetett égetni rőzsetűzben, és az egész folyamat megvolt egy pillanat alatt. Fát nem használt, mivel felületének érdessége változó volt, és ha nedves lett, szabálytalanul tágult s így nem adott sima felületet. A fa hozzáragadt volna a gyantakeverékhez, és lehetetlen lett volna eltávolítani. A kiégetett agyag nyomóelemeket viszont egyetlen kézmozdulattal teljesen tisztán ki lehetett venni, amikor használat után a ragasztást ismét megolvasztották." (Tokaji Zsolt fordítása)

Bi Sheng találmánya nem terjedt el széles körben. A mozgatható nyomódúcos nyomtatást később egy Wang Zhen (alk. 1290-1333) nevű hivatalnok továbbfejlesztette, aki a törékeny kerámia helyett fa elemeket használt. Később Koreában fémből is készítettek nyomóelemeket, s a Ming-korban Kínában is használtak bronzot e célra.