Chiang Kai-shek

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből

Chiang Kai-shek (Jiang Jieshi, 18871975) 20. századi politikus, a Guomindang és a Kínai Köztársaság vezetője. 1911-ben a wuchangi felkelés után részt vett a Qing-dinasztia megdöntésére irányuló harcokban, 1912-ben a Guomindang alapító tagja volt. 1918-ban Guangdongban csatlakozott Sun Yat-senhez; 1924-től a Whampoa Katonai Akadémia főparancsnokaként működött. Sun 1925-ös halála után a Guomindang fegyveres erőinek parancsnoka lett, az északi hadjárat (19261927) vezetőjeként Kína nagy részét a saját – legalább névleges – uralma alatt egyesítette. 1927-ben Nanjing székhellyel kormány alakított, s megtisztította a Guomindangot a kommunistáktól. Az 1927–1937 közötti ún. „nanjingi évtizedre” Chiang diktatórikus uralma, ugyanakkor bizonyos gazdasági konszolidáció volt jellemző. Emellett folytatódtak a Kínai Kommunista Párt elleni támadások. 1936 végén a xi’ani incidens után Chiang kénytelen volt megállapodni a kommunistákkal, hogy a japánok ellen egységfrontba tömörítik erőiket. Az 19371945 közötti japánellenes háborúban Chiang Kína területének nagy részét elvesztette, ő és kormánya a Sichuan tartományi Chongqingba menekült, ugyanakkor az ellenállás tényével Chiangnak sikerült kivívnia a nemzetközi elismerést és a nyugati hatalmak támogatását. Az 1945-ös japán fegyverletétel után hamarosan Chiang és a kommunisták között kitört a polgárháború (19461949), amelyben a Guomindang erői súlyos vereséget szenvedtek. 1949-ben kormányával és hadseregének maradványaival Chiang Taiwanra menekült, ahol átvette a hatalmat, s a Kínai Köztársaság elnökeként egypártrendszerű diktatúrát működtetett egészen 1975-ös haláláig. Ezen időszak alatt nagyszabású és sikeres gazdasági reformokat hajtott végre Taiwanon, amelyek által a sziget Ázsia egyik leggazdagabb területe lett.

Személyes eszközök