Feng Jicai

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Feng Jicai 馮驥才/冯骥才 (1942–) kortárs kínai író. Tianjinben született, de családja a Zhejiang tartományi Cixiből származik. Ifjú korában kosárlabda-játékos, kétkezi munkás és kereskedő is volt. 1973-tól népmesét gyűjt és Tianjin helytörténetével foglalkozik. Nagy kedvelője és mély ismerője az orosz irodalomnak, az orosz klasszikusok hatottak írásművészetére. A Művészeti Akadémián hagyományos festészetet tanít. 1977-ben barátjával együtt regényt írnak a bokszerfelkelésről, ez után csak az írásnak szenteli minden idejét. Realizmus és groteszk között ingó kisregényei országos hírnevet szereznek neki. (Shen bian 神鞭 [A varázslatos hajfonat], 1984; San cun jinlian 三寸金蓮/三寸金莲 [Háromhüvelyknyi aranylótusz], 1985) Novelláiban és publicisztikai műveiben élesen és egyenesen ábrázolja a „kulturális forradalom” idejének tragédiáit.

Forrás:

Kalmár Éva (szerk.): Huszadik századi kínai novellák. (Modern Dekameron sorozat) Budapest, Noran Kiadó, 2008.