Ge Hong

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ge Hong kora középkori kínai filozófus, alkimista, író volt. Sokan taoistának tartják, de a taoizmushoz való viszonya meglehetősen kétséges. Fő műve a Shenxian zhuan és a Baopuzi.

Élete

Ge Hong 葛洪 (másik nevén Zhichuan 稚川) i. sz. 283-ban született a mai Jiangsu tartomány, az egykori Danyang 丹楊 Jurong 句容 kerületében, amely a mai Nanjingtól mintegy 30 kilométerre délkeletre fekszik. Az arisztokrata család még a Keleti Han-korban (i. sz. 23–220) telepedett le Jurongban, Ge Hong apai nagyapja, Ge Xi 葛系 a déli Wu 吳 állam (i. sz. 222–280) magas rangú hivatalnoka volt. Az ősök között érdemes kiemelni e nagyapa testvérét, Ge Xuant 葛玄, aki mesterétől, Zuo Citől 左慈 egy újonnan kinyilatkoztatott szöveghagyományt vett át.

Ge Hong édesapja, Ge Ti 葛悌, először Wu államban, majd a hatalmat átvevő Jin államban foglalt el különböző pozíciókat, egyebek között a mai Hunanban található Shaoling 邵陵 kormányzója (taishou 太守) volt. Mindennek ellenére a család viszonylagos szegénysége miatt a fiúnak dolgoznia kellett, így csak éjszakánként jutott idő a tanulásra. A klasszikus szövegek és a történeti művek mellett Ge Hongra már fiatalabb korában különösen nagy hatással volt Wang Chong 王充, a Mérlegelések (Lunheng 論衡) című mű írója. A Keleti Han-korban élt szerző kritikai hozzáállása és gondolkodásának autonómiája révén egyedülálló jelensége a kínai filozófiatörténetnek.

A mindössze 14–15 évesen már verseket és rövidebb esszéket író Ge Hong az önálló tanulás mellett bekerült egy Zheng Yin 鄭隱 nevű tanító tanítványai közé. Zheng Yin, a későbbi Ge Honghoz hasonlóan, kiválóan ismerte a klasszikusokat, a Shujing 書經 és a Liji 禮記 elismert oktatója volt, de idősebb korában figyelme egyre inkább a titkos receptek könyveinek (fangshu 方書) oktatása felé fordult. Hatalmas „ezoterikus” gyűjteményéhez még kedvenc tanítványainak is alig volt hozzáférése, és addig szigorúan tilos volt számukra bármilyen másolatot készíteni a titkos iratokról, ameddig a mester nem látta erre elérkezettnek az időt. Ge Hong is csak a művek címeit írhatta le, melynek révén mi is bepillantást nyerhetünk a mára már elveszett titkos könyvtár kincseibe. A mester ugyanakkor egyes hagyományvonalakat megosztott Ge Honggal, mint például A Hatalmas Tisztaság aranytinktúra könyvének (Taiqing jinye jing 太清金液經) vagy A Három Fenséges titkos írásainak (Sanhuang neiwen 三皇內文) tartalmát. Ge Hong tizenkilenc éves volt, amikor mestere a könyveivel és belső tanítványi körével Fujian déli részébe költözött. Ge Hong i. sz. 303-ban Jin államnak nyújtott hadvezetői segítséget a Shi Bing-féle 石冰 lázadás leverésében, s hozzávetőlegesen ezen időszakban kezdte el írni két főművét, a Baopuzit 抱樸子 és a Shenxian zhuant 神仙傳. Utazásai során Xiangyangban megismerte Ji Hant 嵇含, a botanikai és alkímiai érdeklődésről is ismert költő, Ji Kang 嵇康 másod-unokaöccsét, akit még abban az évben katonai tanácsadóként elkísért a déli Guangzhouba 廣州. Miután Ji Hant megölték, Ge Hong egészen 309-ig délen maradt.

Az időközben a xiongnuk támadása miatt megroppant Jin hatalomtól 313-ban Ge Hong egy alapjában véve tiszteletbeli posztot kapott. 317-re befejezte a Baopuzi írását, és ugyanazon évben katonai érdemeinek elismeréseként egy olyan tiszteletbeli címet (guannei hou 關內侯) nyert el, mellyel bizonyos állandó anyagi bevétel is együtt járt. A 320-as években feleségül vette Nanhai 南海 korábbi kormányzójának, Bao Jingnek 鮑靚 a lányát. 326-ban Ge Hong ismét viszonylag magas szintű állást kapott a Jin adminisztrációban. Habár barátja, a Soushenji 搜神記 szerzője, Gan Bao 干寶 beajánlotta őt magasabb körökbe, Ge visszautasította az ajánlatot, és helyette inkább a külső alkímiához nélkülözhetetlen alapanyagokban gazdag Goulou 句漏 magisztrátusba kérte kinevezését. Az odavezető úton azonban végül meggondolta magát, és a Guangzhou-beli Luofu- 羅浮 hegyre vonult vissza, ahol tizenkét évig teljesen az alkímiának szentelhette magát. I. sz. 343-ban bekövetkező haláláról így számol be a Jinshu 晉書:

"[Ge] Hong délig [egy helyben] ült, mozdulatlanul, mintha aludna, és utána elhunyt. [Deng] Yue [akinek Ge Hong előre jelezte halálát] már későn érkezett, hogy [még életben] lássa. Nyolcvanegy éves volt. Kinézete olyan volt, mint az élőké, teste puha volt és rugalmas. Mikor holttestét felemelték, hogy a koporsóba tegyék, nagyon könnyűnek érezték, mintha a ruha alatt nem lenne senki. Azt mondták róla, hogy a holttestétől megszabadulva lett halhatatlan."


Művei

Ge Hongnak két nagyobb lélegzetű művet, továbbá számos kisebb írást tulajdonít a hagyomány, melyeknek felsorolása megtalálható a Jinshu 72. fejezetében:

"Magának az Egyszerűséget Átölelő Mester [Baopuzi 抱樸子] nevet adta, és így nevezte el [fő]művét is. Ezen kívül írt még sírfeliratokat, halotti himnuszokat, verseket és prózaverseket, összesen száz tekercset; harminc tekercs hivatalos iratot; tíz-tíz tekercs [életrajzot] a halhatatlanokról, a kiváló hivatalnokokról, a remetékről és egyéb különleges emberekről. Továbbá lemásolta az öt klasszikust, a Shi[ji]t és a Han[shu]t, a különböző filozófusok és mágusok módszerei[ről szóló könyveket] és egyéb vegyes műveket, mindösszesen háromszáztíz tekercset. [Továbbá megírta] az Aranyládika gyógyreceptjei című művet száz tekercsben és a négy tekercses Receptek sürgős esetekre című munkát. [Ge] Hong ismeretei mélységének nem volt párja a Jangcétól délre, műveinek több fejezete van, mint Ban [Gu] vagy [Si]ma [Qian művének]."

Ge Hongnak tehát két nagyszabású művet tulajdonít a hagyomány: a halhatatlanok életrajzait tartalmazó Shenxian zhuant és a Baopuzi (Az Egyszerűséget Átölelő Mester) című munkát. A sokak szerint nem általa összeállított Shenxian zhuan a Liu Xiangnak tulajdonított Liexian zhuannál részletesebben írja le összesen 92 halhatatlan „életútját”. A benne szereplő halhatatlanok, akik között olyanok szerepelnek, mint Zhang Daoling 張道凌, Ge Xuan 葛玄 vagy Wei Boyang 魏伯陽, gyakran (bár nem kizárólagosan) a társadalom perifériáján élnek, míg a mű folytatásának számító Xuxianzhuanban már számos halhatatlan társadalmilag is elismerten vagy valamilyen vallási közösség tagjaként lép elénk.

A főmű, az i. sz. 317-re elkészült, és 323-ban valószínűleg javított Baopuzi húsz úgynevezett belső (neipian) és ötven úgynevezett külső fejezetből (waipian) áll. A külső fejezetek elsősorban a konfucianizmus és a legizmus hatását tükrözik, míg a belsők egyfajta „enciklopédikus eklekticizmussal” mutatják be a Jiangnan délkeleti részéről származó hagyományok széles spektrumát – találhatók itt például alkímiai receptek, fiziológiai technikák, talizmánok, amulettek, szexuális praxisok, illetve egy okkult szövegeket felsoroló lista (ez utóbbiban összesen mintegy 206 könyv szerepel).


Forrás:

Kósa Gábor:Halandó halhatatlanok: A xian-halhatatlanság képzete a Baopuzi 2. fejezetének tükrében