Gedün Drub

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Gedün Drub (1391-1475) Congkapa egyik tanítványa, aki a tibeti vallási vezetők sorában az első, bár a Dalai láma címet csak visszamenőleg 1578-ban kapja meg, a történeti hagyomány ettől kezdve őt tartja az elsőnek. Egyszerű családban született, szülei nomád pásztorok voltak és születésekor a Padma Dordzse ( Lótusz és Villám) nevet adták neki. A történeti hagyomány úgy tartja számon, hogy születése és gyermekkora idején több legendás esemény jelezte, hogy a gyermek kiválasztott. Hétéves korában, apja halála után kerül a Narthang kolostorba. Már tanulóévei kezdetén kitűnt nem mindennapi képességeivel. Hamarosan novícius jelölt lett, majd 15 éves korában anyja beleegyezését követően tett szerzetesi fogadalmat, s ekkor kapta Gedün Drub szerzetesi nevet is. Húszévesen lépett be végleg a szerzetesi rendbe. Tanulmányai és tanításai központjába a szútrákat állította, melyek a fegyelem (vinaja) kosarát (pitaka) alkotják. Meditációit vita-összejöveteleken való részvétellel és elmélkedéssel váltogatta. Tanításainak másik jelentős vonása a türelem más elképzelésekkel, irányzatokkal szemben. 1447-ben kezdte meg Sigace mellett a Tasilhümpo kolostor építtetését, mely tizenöt évvel később készült el. Itt látható Tibet egyik legjelentősebb műemléke Maitréja Buddha ábrázolása. A kolostor felavatása után megkezdődött az általa vezetett nyomdai tevékenység is. Megjelenntették a tibeti szent szövegek két alapvető gyűjteményét, az eredetileg szanszkirt nyelven íródott Kandzsur-t és Tandzsur-t. Gedün Drub maga is tevékeny szerző volt. Szent szövegek magyarázatait, esszéket, szútrákat, sőt költeményeket is írt. Életének utolsó időszakát meditációkkal töltötte. 1475 januárjában halt meg.