Három-szoros

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből

A Három-szoros (Sanxia 三峽, magyar átírás: Szanhszia) a Jangce folyam azon szakasza, ahol a folyam a Sichuani-medencéből a hegyeket átvágva áttör a Kínai-alföldre. Itt épül a világ legnagyobb vízierőműve.

Tartalomjegyzék

A Három-szoros

A Jangcének, a világ harmadik leghosszabb folyójának (a Nílus és az Amazonas után), egyedülálló látványossága a 193 kilométer hosszú Három-szoros, ahol az addig mintegy 500 méter széles folyó 100-150 méterre szűkül össze, és ahol az áradatot 500–600 (helyenként akár 1500) méter magas sziklafalak szegélyezik. A nyolc kilométeres Qutang-szoros, a negyven kilométeres Wu-szoros és a hetvenöt kilométer hosszú Xiliang-szoros Sichuan tartományból vezet át Hubei tartományba. A szorosok a Három-szoros gát megépítése miatt jelentős részben feltöltődtek vízzel, s számos műemlék semmisült meg, vagy lett áttelepítve.

Nevezetességek a Három-szorosban

Fengdu és az Ördögök városa

Chongqingtól lefelé hajózva a Jangcén, Fengdu (Fengtu) az egyik első állomás, eredetileg a folyó bal partján épült, a modern városrész azonban már a jobb parton terjeszkedik. Az Ördögök városa a bal parton egy dombtetőn áll, a legenda szerint az ördögök lakhelye ez. A Han-dinasztia idején (Kr. e. 206 – Kr. u. 220) állítólag két taoista remete élt itt, Yin Changsheng és Wang Fangping, akik halhaltatlanná váltak. Később, a Tang-dinasztia idején vezetékneveik összevonásával született az „alvilág fejedelme” (yinwang) kifejezés. A hagyomány szerint a városban álló Ördögük kapujából vezet az út az alvilágba, ahol a Pokol fejedelme dönt a halott lelkek sorsáról. Turistalátványosságként az utóbbi pár évben két új templom is épült két dombtetőre a régi templomok mellé. A leghíresebb látványosságok közé tartozik a Heng és Ha templom, a „Semmit se lehet tenni” híd és a „Szellemkínzó” út. A Heng és Ha buddhista templom, amely két természetfeletti hatalommal megáldott őr tiszteletére épült. Heng káprázatos fényt tud szórni, Ha pedig sárga szelet fúj. Az életükben bűnös halott lelkeket ez a szél és ez a villám sújtja. A három márványoszlopon álló „Semmit se lehet tenni” hídon átsétáló lélek akkor bűntelen, ha három lépéssel át tud haladni a túlpartra, a bűnös lelkek azonban beleesnek a folyóba, és új életre kell születniük. (A név arra utal, hogy az ember nem tehet semmit annak elkerülésére, hogy előbb-utóbb át kelljen mennie a hídon). Az alvilágba vezető út harmadik állomása a „Szellemkínzó” út, amelyen kínzóeszközöket és gonosz démonok képeit lehet látni.

A Vörös pagoda a Shibaozhai-nál

Zhongxian városától nem messze fekszik az Ékkő erődítmény (Shibaozhai) a Jangce-folyó bal partján. A 12 emeletes, 56 méter magas vörös fából készült pavilont egy jáde-pecsét alakú szikla oldalában 1650-ben kezdték építeni a Qing-dinasztia idején, és Qianlong császár uralkodása alatt készült el (173696). Eredetileg 9 emeletes volt, a buddhisták „kilenc mennyországára” utalva, a felső három emeletet az 1956-os renoválásnál építették rá. Az épület három részből tevődik össze: a bejárati kapu, fölötte az emeletes pavilon, a tetején pedig egy kicsi templom. A hegyoldalnak támaszkodó pavilon alaprajza négyszögletes, emeletei egyre kisebb alapterületűek, így a torony formája megnyúlt lépcsőzetes piramisra emlékeztet. Az egész épületegyüttes fából készült. A sárga bejárat felirata ugyan hívogatja a vendéget, hogy másszon fel a kis tündérországba, azaz a felső templomba, de egészen 1919-ig a zarándokok csak egy vasláncon tudtak felmászni. Csak 1919-ben építettek hozzá lépcsőt, aminek megmászása még így is igen fáradságos feladat. A hely a nevét a folyóparton heverő hatalmas sziklatömbnek köszönheti, amely a legenda szerint annak a kőnek a maradéka, amellyel a Nüwa nevű ősi istenség megfoltozta a kilyukadt eget.

A Zhang Fei templom Yuanyangban

Yuanyang a Jangce folyó bal partján terül el Chongqingtól csaknem 400 km-re, a várossal szemben a Repülő Főnix-hegyen (Feifengshan) magasodik a mázolt cseréptetős, vörös falú Zhang Fei templom. Az épület első változata a 3. század végén épült, később többször átépítették, kibővítették. A templom előtt a folyamról jól látható „Tiszta szél a Jangcén” kőfelirat olvasható. A templom a kínai hagyomány három hűséges fegyvertársa egyikének, Zhang Fei hadvezérnek állít emléket. A Három királyság időszakában (Kr. u. 3. század) Zhang Fei és két fegyvertársa, Liu Bei és Guan Yu – a Shu-Han állam hűséges és bátor katonái – a béke és rend megőrzése érdekében szövetkeztek a Barack-kertben. 221-ben a Wu állam elleni harcban Guan Yu meghalt, amiért Liu Bei, Shu -Han királya bosszút esküdött Wu állam ellen, és Zhang Feit küldte harcba. A hadvezért azonban egyik katonája megölte, annak ellenére, hogy közben a két királyság békét kötött. A gyilkos levágta Zhang Fei fejét, és a Jangcébe dobta. A legenda szerint a hadvezér megjelent egy halász álmában, és arra kérte, hogy fogja ki a fejét és temesse el Shuban. A halász teljesítette kérését, megtalálta a fejet és vele együtt egy arannyal teli edényt, amiből eltemette a fejet, és a sír fölé templomot emelt a Repülő Főnix-hegyen.

A templom bejárata előtt a három hűséges fegyvertárs óriásszobra látható, az első teremben pedig Guan Yu ül középen, két oldalán pedig az életéből láthatunk jeleneteket. A „Segítő Szél” pavilon 850 éve épült, Zhang Feiről és feleségéről készült képeket és domborműveket találhat itt a látogató. Állítólag a hadvezér lelke segítő szél formájában gyakran megjelenik és segít az arra hajózóknak. Ezért a hajósok gyakran jártak ide áldozatot bemutatni és füstölőt gyújtani Zhang Fei tiszteletére.

Wushan város

Wushan városa a Shang-dinasztia idején született (Kr. e. 17-11. század). Chu királya itt alapította meg Wu járást a Hadakozó fejedelemségek korában. Rengeteg buddhista templom épült a városban az első századok folyamán, amelyeknek többsége sajnos mára elpusztult. A Han-dinasztia idején Wushan virágzó mezőgazdasági és ipari központ volt, ma már a „Kis Három-szoroshoz” köthető turizmus a leginkább fejleszthető iparág. A városból hajókirándulások indulnak, valamint fel lehet mászni a Wushan-hegyre (Boszorkány-hegy), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Wu-szorosra. A város amúgy Wu Xianről, a Tang-dinasztia egyik főhivatalnokáról kapta a nevét, akit a várossal átellenes Nanling-hegyen temettek el.

A mai Wushan két igen elkülönült részből áll, ami különösen szembeötlő, ha a folyó másik oldaláról látunk rá a városra. A régi városrészt a Három-szoros gát víztározója fokozatosan elönti. A lebontásra váró régi házak összevisszasága fölött egy új, modern város terül el. 2003. július 1-jén elkezdték elárasztani. Ennek következtében 1997 óta szorgalmasan építik az új városrészt, hogy minden kitelepítettnek jusson új lakás. Az új rész a réginek háromszorosa, amely 100 ezer ember lakhatását biztosítja. Wushan 583 ezres népességének 15%-a (83 ezer) lesz kitelepítve 2009-ig.

Wushan jó példája a vízierőmű építéséhez kapcsolódó problémáknak és lehetőségeknek. Az ősi város számos műemlékével együtt víz alá kerül, és a lakókat ki kell telepíteni innen. A központi kormányzat a kitelepítést pénzzel támogatja, amely azonban nem elég a kitelepítettek támogatására, ráadásul mire eljut az érintettekhez, a különböző szintű szervek az összeg egy részét elvonják. A lakók vadonatúj, jobb életkörülményeket biztosító lakótelepekre költözhetnek, ugyanakkor szakítani kell régi életformájukkal, hagyományaikkal. A környékbeli parasztok elárasztott földjeik helyett új földterületeket kapnak (nem tulajdonként, hanem névleges összegű, hosszú távú bérletként), az új földek azonban természetesen magasabban, a hegyoldalakban fekszenek, s rosszabb minőségűek, ráadásul más megművelési technikát igényelnek, mint a régi, folyamvölgyi birtokok.

Személyes eszközök