Három-szoros gát

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből

A Három-szoros gát a világ legnagyobb vízierőműve, mely a Jangce-folyamon épül a Hubei tartományi Yichangnál, a híres Három-szoros aljában. 1993-ban indult az építkezés, 2003-ban kezdték meg a duzzasztást, s az építmény a tervek szerint 2009-re fog elkészülni. A gát jelentős mértékben hozzájárul Kína energiaszükségletének kielégítéséhez, ugyanakkor építése – környezetvédelmi, biztonsági, társadalmi okok miatt – rendkívül sok vitát váltott ki.

Ha teljes egészében elkészül a 24 milliárd dolláros befektetést igénylő erőmű, másfél kilométeres szélességével és 185 méter magas gátjával ez lesz a világ legnagyobb vízerőműve, amely 632 km² területű tavat duzzaszt a folyón felfelé, egészen Chongqing városáig. Várhatóan 18 millió kilowattnyi elektromosságot fog termelni évente, ami a kínai áramtermelésnek kilencede, és ráadásul olyan területek ellátását biztosítja majd, amelyek eddig nehezen jutottak energiához. Az optimisták szerint a Nagy Fal megépítése óta ez Kína legnagyobb építészeti vállalkozása, amelynek eredményeképp a gát az ország modernitásának szimbólumává válhat az új évezred hajnalán.

Története

Először Sun Yat-sen javasolt vízerőmű-építést a Három-szorosnál 1919-ben, majd az 1950-es évek árvizeit követően Mao Zedong rendelte el a környék alapos felmérését egy esetleges gát megépítése érdekében. Az építkezés komoly tervként azonban csak az 1980-as években fogalmazódott meg, ami – Kínára nem jellemző módon – komoly társadalmi tiltakozást váltott ki. 1989-ben tíz hónapra börtönbe zárták Dai Qing újságírónőt a gát elleni érveket tartalmazó interjúkötete miatt, a kötetet pedig betiltották. Li Pengnek, a vízmérnök végzettségű akkori miniszterelnöknek 1992-ben végül sikerült elfogadtatni a gátépítési tervet a kínai parlamenttel. 1994-96 között elkészült az üzemvízcsatorna, 1998 és 2003 között megépült a gát egy része, és üzembe helyeztek 12 generátort. A 2309 méter hosszú és 185 méter magas duzzasztómű 2006 májusában elkészült, és szerény ceremónia keretében felavatták, azonban az erőműben még nincs a helyén az összes generátor, s a duzzasztás sem teljes. Az eredeti tervek szerint 17 évet vett volna igénybe az erőmű megépítése, de a jelenlegi álláspont szerint már 2009-re befejezik a munkálatokat. Nap mint nap, huszonnégy órán át 18 ezer ember dolgozik az építkezésen, hogy mihamarabb befejezhessék azt.

Az építkezés során rengeteg probléma merült fel, korrupciós botrányok, pénzhiány terhelik a vállalkozást, környezetvédelmi és társadalmi szempontból pedig az egész erőmű létjogosultságát többen megkérdőjelezik. Korrupciónak köszönhető például egy acél híd összeomlása 1999-ben, ami 40 ember halálához vezetett, de több ehhez hasonló eset is történt.

Társadalmi és környezeti hatásai

Környezetvédelmi szempontból egyesek szerint a gát katasztrófához vezethet. Mivel a hulladékelszállítás nem megoldott a területen, rengeteg mérgező anyag kerülhet egyenesen a felduzzasztott tóba, ami a lelassult folyamnak köszönhetően felhalmozódik, ahelyett, hogy gyorsan lefolyna a tengerbe. Mindemellett üledék rakódik le, ami idővel a nagyobb hajók forgalmát akadályozhatja.

Társadalmi szempontból is megkérdőjelezik a beruházást, hiszen a gát miatt több mint 100 várost önt el a víz, így becslések szerint másfél millió embert kell kitelepíteni, akik nem kapnak megfelelő támogatást az új otthon teremtéséhez, így szegénységgel és kiszolgáltatottsággal kell szembenézniük. Az építkezés összköltségének harmadát így is az áttelepítések emésztik fel. Igaz ugyan, hogy a 300 ezer földműves kap új földet, de szakértők szerint 700 ezernek lenne rá szüksége. Az elárasztott földek pedig Kína legtermékenyebb területei, az a termőföld, amit cserébe kínálnak, sokkal rosszabb minőségű és kevésbé termékeny.

A kulturális veszteség szintén számottevő. Régészek és történészek szerint közel 1300 kulturális és természeti nevezetesség veszhet örökre el a víz alatt.

A Három-szoros erőműnek egyértelmű pozitívumai is vannak. A világ legnagyobb vízerőműve Kína növekvő áramfogyasztásának fontos forrása lesz, amely Chongqingtól egészen Shanghaiig árammal látja el a lakosságot. A zsiliprendszernek és a vízszint emelkedésének köszönhetően a hajóforgalom megnő, 10 ezer tonnás óceánjáró hajók is képesek lesznek több mint 2000 kilométer hosszan – egészen Chongqingig – behatolni az ország szívébe. Várhatóan az olcsó energia és az olcsó vízi közlekedés ösztönzőleg hat a külföldi befektetőkre, és Chongqing pár éven belül még jelentősebb üzleti központtá válhat.

A gát – a kínai vezetőség reményei szerint – megszelídíti az évről évre kiáradó Jangcét, megmentve a területet a folyamatos árvizektől, amelyek az elmúlt száz évben több mint egymillió életet követeltek. Emellett környezetkímélő abból a szempontból is, hogy a Kínában évente elégetett 50 millió tonna szén mennyiségét az erőmű beindítása nagyban lecsökkentené.

Személyes eszközök