Kulturális forradalom

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből

A kulturális forradalom (19661976), hivatalos nevén „Nagy Proletár Kulturális Forradalom”, Mao Zedong által kezdeményezett eseménysorozat, mely a Kínai Kommunista Párt (KKP) lefejezésével, a kínai értelmiség meghurcolásával, felbecsülhetetlen kulturális értékek elpusztításával és Mao egyeduralmának megerősödésével járt.

A „nagy ugrás” (19581960) kudarca után Mao háttérbe vonult, s a napi ügyek intézését Liu Shaoqi és Deng Xiaoping vette át. Mao azonban elégedetlen volt az ő mérsékelt politikájukkal, ráadásul sikereik miatt saját hatalmát is veszélyeztetve érezte. 1966. május 16-án Mao köre megjelentetett egy dokumentumot, amely névlegesen egy drámaírót bírált, de valójában Mao irányvonalának megerősítését szolgálta. A következő napokban Mao sugallatára mozgalom kezdődött az egyetemeken, amely eleinte az egyetemi vezetők ellen irányult, majd az egész rendszer, elsősorban a pártbürokrácia ellen fordult. A mozgalom hamarosan kiterjedt az egész országra, s a fiatalok ún. „vörös gárdákba” tömörültek, melyek átvették a hatalmat az egyes intézményekben. 1966. augusztus 8-án a Központi Bizottság kiadta az ún. „16 pontot”, amely szentesítette a vörösgárdisták tevékenységét. Ezután a vörös gárdák több mint egy éven át pusztították a régi kulturális értékeket, emellett meghurcolták, esetenként megölték az értelmiségieket, a párt- és állami hivatalnokokat, valamint a Maóval ellentétbe került pártvezetőket. Liu Shaoqit, az állam elnökét megkínozták, majd börtönbe zárták, ahol orvosi ellátás hiányában meghalt. Közben a vezetésben jelentős változások zajlottak le: a régi pártvezetőket háttérbe szorították és eltávolították, s az irányítás Maóhoz hű új emberek – pl. a „négyek bandája” – kezébe került. Mao körül minden korábbinál nagyobb személyi kultusz alakult ki.

Amikor végül 1968-ban a zűrzavar kezelhetetlenné vált, Mao a hadsereget vetette be a rend helyreállítására. A vörösgárdistákat és a fiatal értelmiségieket vidékre telepítették. 1969 áprilisában megtartották a KKP kilencedik kongresszusát, amely szentesítette a vezetésben történt változásokat, s Lin Biaót, a kulturális forradalom egyik főszereplőjét nevezte meg Mao utódjának a párt élén. Ezután az országban lényegében helyreállt a rend, de a vezetést továbbra is súlyos hatalmi harcok sújtották.

1971-ben Lin Biao puccsot tervezett Mao ellen, de idejekorán lelepleződött, s Lin menekülés közben meghalt. Az 1970-es évek első felét a kulturális forradalom során hatalomra jutott radikálisok (a négyek bandája), illetve az időközben részben rehabilitált régi káderek belső hatalmi harca jellemezte, amelynek alakulása a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű Mao pillanatnyi döntésein múlt. 1976. szeptemberében Mao meghalt, s néhány hét múlva kijelölt utódja, Hua Guofeng a mérsékelt régi pártvezetők oldalára állva letartóztatta a négyek bandáját. Ezzel a kulturális forradalom véget ért.

Személyes eszközök