Kumáradzsíva

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből

Kumáradzsíva (344-413 vagy 409) Kuqából származó buddhista szerzetes, fordító volt. Egy brahman apa és egy kuqai hercegnő fiaként látta meg a napvilágot. Kumáradzsíva hét éves korában, anyját követve, buddhista szerzetes lett, majd együtt Kasmírba utaztak, hogy a kor híres mestereitől tanuljanak. Három év múlva Kasgarba mentek, ahol az ifjú megismerkedett a védákkal, csillagászattal, matematikával és okkult tudományokkal. Itt, Szutjaszomának, Jarkand hercegének udvarában kezdte el a mahájána művek tanulmányozását, és a következő húsz évben kizárólag ennek szentelte figyelmét. A kínai császár meghívta udvarába, ám Lü Guang tábornok nem engedte tovább Liangzhouból. Tizenhét év után hadsereg kényszerítette ki a mester elengedését, s végül 401-ben érkezett a fővárosba, Chang’anba. Hosszú fogsága alatt kitűnően megtanult kínaiul, így az udvarba érkezve, rögtön nekiláthatott a buddhista művek kínaira fordításának. Főleg a mahájána irányzathoz tartozó madhjamaka filozófia írásait ültette át kínai nyelvre, lerakva a kínai madhjamaka, a sanlun iskola alapjait. Nevéhez fűzödik a kínai buddhista egyházi nyelv megteremtése. Kb. 72 buddhista szentiratot ültetett át kínai nyelvre, fordításainak színvonala messze meghaladta elődeiét. A császár tovább szerette volna örökíteni Kumáradzsíva tehetségét, ezért tíz ágyassal ajándékozta meg, akiket a kolostorban szállásoltak el.

Személyes eszközök