Lótusz szútra

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből

A Lótusz szútra az egyik legfontosabb, legismertebb mahájána szútra, különösen Kelet-Ázsiában örvend nagy népszerűségnek. A mű első fele az upája és az ékajána tanításokat fejti ki. Az upája (ügyes módszer) azt jelenti, hogy Buddha a lényeket különbözőképpen, a helyzetnek megfelelően tanította: a jobb képességűek előtt a mélyebb tanításokat tárta fel, míg a gyengébbeknek csak az alaptanításokat. Az ékajána (egy kocsi) pedig azt fejezi ki, hogy a buddhaság az egyetlen végső cél, a kor buddhistáinak másik két eszménye, az arhat és a pratjékabuddha csak köztes állomások. A mű második fele azt taglalja, hogy Buddha a nirvánával nem távozott végleg az emberi világból, továbbra is meg-megjelenik, hogy a lényeket segítse. A szútra hangsúlyozza, hogy a mű meghallgatásából és magyarázásából számtalan érdem fakad. Egyik fejezete arra buzdít, hogy a hívek áldozatképpen égessék el ujjukat vagy gyújtsák fel magukat. Ennek hatására Kelet-Ázsiában egészen a 20. század elejéig előfordult, hogy némely szerzetes elégette egy vagy több ujját, s néha az is, hogy rituális öngyilkosságot követett el.

Irodalom:

  • Lótusz szútra. Ford. Porosz Tibor. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1995.
Személyes eszközök