Laozi

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pinyin átírással Lǎozǐ
Magyar népszerű átírással Lao-ce
Hagyományos írásjegyekkel 老子
Egyszerűsített írásjegyekkel 老子
Laozi vízibivaly hátán elhagyja Kínát

Laozi (Kr. e. 6. sz.?) legendás ókori bölcs, a taoizmus megalapítója. Nevéhez kötik Az Út és Erény könyve (Daodejing, Tao Te King) című könyvet. Személyének történeti léte kérdéses. A későbbi taoista vallási hagyományban Laozi egyfajta istenséggé vált.

Laozi először a Zhuangziben tűnik fel, gyakran Lao Dan néven. Az olvasható itt, hogy Laozi a Zhou-dinasztia udvarában levéltárosként dolgozott, és Konfuciuszt tanította. Életéről nagyon keveset tudunk, első életrajzát Sima Qian írta meg A történetíró feljegyzéseiben (Kr. e. 104 k.). Ebben az áll, hogy Laozit Li Ernek hívták. Ez különösen nagy jelentőségre tett szert a Tang-korban, mikor a császárok tőle származtatták magukat, mivel az ő családnevük is Li volt.

Laozi látván a Zhou-dinasztia hanyatlását, otthagyta az udvart, és nyugatra készült utazni. A határt őrző Yin Xi azonban azt mondta neki, hogy csak akkor engedi át, ha előbb leírja a tanítását. Így született meg az ötezer írásjegyből álló Út és Erény könyve (Daode jing). Ezután Laozi folytatta útját nyugatra, és senki nem tudja, hogy mi történt vele. A Korai Han-dinasztia (Kr. e. 206-Kr. u. 9) alatt Laozi személye nem igazán foglalkoztatta az embereket, hanem sokkal inkább a nevével fémjelzett mű. Az első és második században azonban a filozófusok közül fokozatosan a halhatatlanok rangjára emelkedett. A ''dao'' megtestesülésének tekintették, és a császári udvarban Laozi, a Sárga Császár és Buddha szobra előtt egyszerre mutattak be áldozatot.

A taoista vallás megjelenésével párhuzamosan a 2. században megmentőként és a Nagy Béke hírnökeként dicsőítették. A Laozi átváltozásának könyve (Laozi bianhua jing) az első szöveg, amely beszámol az isteni eredetű Laozi életútjáról. A mű szerint Laozi visszatért az Égbe, miután átadta Yin Xinek az Út és Erény Könyvét. Ezt követően többször leszállt a földre, hogy az embereket tanítsa és megszabadítsa. A barbárok előtt Buddhaként jelent meg, a taoistáknak pedig átadta a Daót Sichuanban. Igen nagy viharokat kavart a kínai vallásosságban a Laozi megtéríti a barbárokat (Laozi huahu jing) című munka. Ez azt állítja, hogy miután Laozi elhagyta Kínát, Indiába ment, s ott Buddha néven tanított. A buddhizmus tehát végső soron éppúgy Laozi tanítása, mint a taoizmus. A taoista hagyomány szerint a történelem során Laozi számos alkalommal megjelent a világban, és kinyilatkoztatásokat tett.


Irodalom

H. Maspero, Az ókori Kína. Gondolat, 1978.

Sz. Vasziljev, Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Gondolat, 1977.