Legizmus

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A legizmus Hadakozó fejedelemségek kori totalitárius társadalom- és politikafilozófia. Kínai neve fajia, nyugati elnevezése a lex, törvény szóból származik.

A legizmus tanítása szerint az uralkodónak teljhatalommal kell rendelkeznie. Az erények haszontalanok, sőt károsak: az uralkodónak csak azt kell figyelembe vennie, hogy mi hasznos az állam szempontjából. A legista filozófusok elutasították a patriarchális erkölcsöket magasztaló, a hagyományhoz ragadó konfucianizmust. Úgy vélték, hogy az ember természetétől fogva önző: van, amit szeret, és van, amit gyűlöl. Ezért csak a "két fogantyúval", a büntetésekkel és a jutalmakkal - vagyis a törvényekkel - lehet az embereket irányítani. A jó kormányzáshoz nem egy erkölcsös uralkodóra van szükség, hanem mindenkire érvényes törvényekre. Szükségtelennek tartották a régi szokásokhoz való ragaszkodást, szerintük a körülményeknek megfelelően szükség van változtatásokra.

A legizmuson belül három irányzat különíthető el. Az első csoport, amelynek jellegzetes képviselje Shen Dao, a "hatalmi helyzet" (shi) fontosságát hangsúlyzta. Nem elegendő a tehetség és a bölcsesség a kormányzáshoz, csak a hatalom, a tekintély segítségével lehet a népet irányítani. A második csoporthoz tartozó Shen Buhai (-Kr. e. 337), aki Han állam minisztere volt, a "módszereket" (shu) tartotta a kormányzás tartóoszlopának - ezek azokat az eszközöket jelentették, amelyekkel az uralkodó a saját hivatalnokait kiválasztani, irányítani, ellenőrizni, manipulálni tudja. Sajnos Shen Buhai munkái nem maradtak fenn. A harmadik csoport képviselője, a Wei királyi család leszármazottja, Shang Yang (-Kr. e. 338) a törvényekre (fa) fektette a hangsúlyt. Shang Yang sok éven át Qin fejedelmség főminisztere volt, ám az őt támogató fejedelem halála után ellenségei a testét kocsikkal tépették szét. Gondolatait a Shangjun shu (Shang úr könyve) című műből ismerhetjük meg, amelyez azonban valószínűleg nem ő írt, hanem a követői.

A három iskola tanait a legnagyobb legista filozófus, Han Feizi hangolta össze, aki ugyanakkor sokat merített Laozi és Xunzi filozófiájából is. Szerinte a jó és eredményes kormányzáshoz hatalmi helyzetre, módszerekre és törvényekre egyaránt szükség van. Han tanításai az ókori kínai filozófiai irodalom egyik legterjedelmesebb és irodalmilag is kiemelkedő művében, a Han Feiziben maradtak fenn.

Qin állam legista módszereket vezetett be a kormányzásban, a születési arisztokrácia erejét fokozatosan meggyengítette a központi hatalom erősítésével, központi közigazgatással, az uralkodóhoz hűséges hivatalnokok alkalmazásával, valamint az élet minden területére kiterjedő egységesítéssel. Jelentős mértékben ennek köszönhető, hogy siker koronázta az első kínai császár, Qin Shi Huangdi birodalomegyesítő politikáját. Qin Shi Huangdi főminisztere a legista Li Si volt. Jóllehet, a Qin-dinasztia (Kr. e. 221-207) bukásával a legista iskola is lehanyatlott, a Han-kori konfucianizmus sokat átvett belőle, hogy államideológiává válhasson.


Irodalom:

  • H. Maspero, Az ókori Kína. Gondolat, 1978.