Li Bai

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fájl:LiBai.jpg
Festmény Li Bairól

Li Bai 李白 (Li Taj-po, 701762) az egyik legnagyobb kínai költő, a Tang-kori líra képviselője. Gyakran emlegetik a "Halhatatlan Költő" (Shī xiān, Si-hszien 诗仙) néven is. Hivatalt nem viselt, szabad szelleméről, kóborló életmódjáról, spontaneitásáról, a bor és a földi örömök szeretetéről, taoista ihletésű verseiről volt híres.

Kína irodalmának történetében őt tartják az egyik legnagyobb költőnek Du Fuval együtt. Megközelítőleg 1100 költeménye maradt fenn. A nyugati világ a költeményeit az Ezra Pound által japán változatokból készített nagyon szabad fordítások alapján ismerte meg. Magyarra a 20. század legjobb költői közül jó néhány fordított Li Bait, például Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor.

Li Bai ismert a költészetében megjelenő határtalan képzelőerejéről, taoista hasonlatairól és a bor iránt megmutatkozó szeretetéről. Csak úgy, mint Du Fu, életének nagy részét ő is utazással töltötte, bár az ő esetében ez azért volt, mert megengedhette magának, és nem azért, mert szegénysége erre késztette. A legenda szerint belefulladt a Jangce-folyamba , amikor kiesett a csónakjából, mert részegen meg akarta ölelni a hold tükörképét.

Élete

Li Bai születésének helye bizonytalan, de elképzelhető, hogy Suiyéből (a mai Tokmok közelében, Kirgizisztán, Közép-Ázsia) származik. 5 éves korában családja Jiangyouba költözött, a jelenlegi Chengdu közelébe, a mai Sichuan tartományban. A konfucianizmus és a taoizmus voltak rá nagy hatással. Az arisztokratikus Tang-dinasztia idején a családi örökség nem sok lehetőséget adott számára, szeretett volna ugyan hivatalt viselni, de nem vett részt a császári vizsgákon. Ehelyett 25 éves korától elkezdett utazgatni Kínában, gondtalan életet élve és a bor élvezetének szentelve magát – a helyes konfucianus viselkedésnek meglehetősen ellentmondó módon.

Személyisége egyaránt elbűvölte az arisztokratákat és az egyszerű embereket is, így 742-ben bemutatták Tang Xuanzong 唐玄宗 császárnak is. Kapott egy állást a Hanlin Akadémián. Li Bai kevesebb, mint 2 évig maradt költőként a császár szolgálatában, mert ismeretlen okból száműzték (bár él egy olyan legenda is, hogy részegen tiszteletlenül viselkedett a császárral). Ezután élete végéig kóborolt az országban.

744 őszén és a rákövetkező évben is találkozott Du Fuval, és bár többször már nem találkoztak, barátságuk különösen fontos szerepet játszott Du Fu ismertté válásában (verseinek tucatja szól Li Baihoz, vagy Li Bairól, miközben Li Bai összesen egy verset írt Du Fu-hoz).

Az An Lushan lázadás idején belekeveredett egy, a császár ellen irányuló felkelésbe, bár nem tudjuk pontosan, hogy ezt önként tette-e. A felkelés sikertelensége miatt másodszor is száműzték. Yelangba kellett volna mennie, de mielőtt megérkezett volna, kegyelmet kapott.

Dangtuban (ma Anhui tartomány) halt meg. A hagyomány szerint megfulladt, mert megpróbálta megölelni a hold tükörképét egy folyóban, de néhány írástudó szerint halálának oka higanymérgezés volt (a taoista halhatatlanság-elixírek miatt), mások szerint pedig alkoholmérgezésbe halt bele.

Költészete

Több, mint ezer verset tulajdonítanak neki, bár ezek közül soknak nem bizonyított az eredetisége. Legismertebbek a yue fu 乐府 versei. Nevét gyakran összekapcsolják a taoizmussal: műveiben erősen jelen van, mind a spontaneitásban, mind az érzelmekben, amit a versek kifejeznek. Mindazonáltal a gufeng ("ősi fuvallat") ciklusba tartozó versei sokszor a konfuciánus etika nézőpontját alkalmazzák, és sok alkalmi verse is meglehetősen konvencionális.

Li Baijal kapcsolatban sok legenda él arról, hogy milyen könnyedén írta verseit; azt mondják, meglepő gyorsasággal volt képes verset írni, javítás nélkül. Kedvenc formája a jueju (5 vagy 7 írásjegyesből álló, 4 soros vers), amiből legalább 160-at írt. Li Bai nyelvhasználata nem volt olyan kifinomult, mint Du Fué, de szabad szellemisége és képzelőereje nagy hatással van olvasóira. Li Bai éles megfigyelőképessége megjelenik verseiben, sokat írt az életről, a természetről és a barátságról.

Egyik leghíresebb verse az „Egyedül borozgatám a Holddal” (Yuè Xià Dú Zhuó 月下独酌). Ez jó példája egyik legismertebb témájának – nagyon spontán vers, teli természeti hasonlatokkal és megszemélyesítésekkel.

Hatása másokra

Ismertsége nyugaton Ezra Poundnak (aki japánból fordította le néhány versét), és Gustav Mahlernek (aki 4 Li Bai verset dolgozott vel a Das Lied von der Erde című művében) köszönhető. Az utóbbiak alapjául Hans Bethge német fordításai szolgáltak, amelyek a Die chinesische Flöte („A kínai fuvola”) című antológiában jelentek meg, és amelyeket a francia fordítás követett.

A Merkúr bolygón egy krátert Li Bairól neveztek el.