Li Hongzhang

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből

Li Hongzhang (18231901) a késői Qing-kor fontos hadvezére és egyik legbefolyásosabb államférfija volt. A maga szervezte hadsereg vezéreként kulcsszerepe volt a taiping-felkelés leverésében, többek között ő foglalta el a felkelők fővárosát, Nanjingot. Az udvar megbízásából Li verte le a fáklyavivők (nian) felkelését is. Szolgálataiért cserébe különböző tartományi és központi tisztségeket kapott. 1875-ben kulcsszerepe volt a puccsban, amely Guangxu császárt ültette a trónra, s ezáltal megerősítette Cixi hatalmát. Az 1860-as évek végétől egészen haláláig gyakorlatilag ő irányította a kínai külpolitikát, híres volt jó diplomáciai képességeiről. Ő kötötte meg a zhifui egyezményt és az 1886-os békeszerződést Franciaországgal; ő volt a kínai csapatok parancsnoka a katasztrofálisan végződött 18941895-ös kínai-japán háborúban; 1901-ben a bokszer-felkelést követő tárgyalásokon Li képviselte a kínai felet, s ő írta alá a bokszerjegyzőkönyvet. Az utókor őt tette meg az egyik bűnbaknak az egyenlőtlen szerződések és Kína egyéb megaláztatásai miatt.

Személyes eszközök