Liezi

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Liezi név egyszerre jelent egy személyt, illetve egy művet. Liezi, az ember egy Kr. e. 4. században élt bölcs, Lie Yukou volt, aki a Zhuangzi szerint tudott a szél hátán lovagolni. A nevéhez kötött - de egész biztosan jóval későbbi - Liezi című könyv egy taoista mű, amely különböző korokból származó szövegek egybeszerkesztésével jött létre feltehetően a 3-4. században. A szerző valószínűleg ahhoz az írástudói csoporthoz tartozott, amely a kor társadalmi és politikai válságának hatására kiábrándult a konfucianizmusból, s a kötetlenséget kereste. A nyolcfejezetes könyvben gyakran találkozunk a más taoista művekből is jól ismert tao fogalmával, amely megismerhetetlen, s a létezők mozgatója, valamint a bölcs eszményével, aki szenvedélymentesen, az ürességre összpontosítva él. Ezzel ellentétben áll a hetedik fejezet, amely Yang Zhu hedonista szemléletét fejti ki. E szerint mindenkire a halál vár, függetlenül attól, hogy hogyan él, erényes-e vagy gonosz, így a legjobb az élvezeteket hajszolni a rendelkezésünkre álló időben. A hatodik fejezet már ennek a szemléletnek készíti elő a talajt azzal, hogy hangsúlyozza: a dolgok maguktól történnek, az ember nem tudja befolyásolni a dolgok menetét. A 8. század közepétől a Liezit a Laozivel és a Zhuangzivel együtt taoista klasszikusként tartják számon. Ekkor kapja a Chongxu Zhenjing (Az elomló üresség igaz könyve) tiszteleti címet, majd 1007-től ezt tovább bővítve Chongxu zhide zhenjingnek nevezték.

Irodalom:

Liece, az elomló üresség igaz könyve. Ford. Dobos László. Ferenczy Könyvkiadó, Budapest, 1994. Tőkei Ferenc, Kínai filozófia I-III. Akadémiai Kiadó, 1980 (harmadik kiadás).