Ligdan kán

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ligdan kán (1592-1634) 1604-ben foglalta el a csahar káni trónt, mint az utolsó dzsingiszida uralkodó. Célja egy egységes mongol állam létrehozása volt, aminek megvalósítását részben a mongol kánok központi hatalomtól való félelme, részben a belső-ázsiai mandzsu terjeszkedés akadályozta meg. Gyakorlatilag uralkodása elején szembe került a dél felé terjeszkedő Nurhacsi mandzsu seregeivel. Jelentős összecsapásokra hosszú ideig nem került sor, de a mongol kánok szembefordulása Ligdannal és önkéntes behódolása a mandzsu uralkodónak fokozatosan gyengítette a csahar uralkodó pozícióit. Nem sikerült a Ming dinasztiával sem tartós szövetséget kötnie, így az észak-kínai területek fennhatóságáért folytatott küzdelem később a mandzsuk győzelmét hozta, így Ligdan is kénytelen volt nyugat felé visszavonulni. Már trónra kerülése után nem sokkal a buddhizmus bőkezű támogatója volt. Templomokat építtetett, számos tibeti lámát invitált mongol területre, fordító iskolákat hozott létre, melyek a tibeti nyelvű buddhista szövegeket fordították mongolra, lefordíttatta a tibeti kánont a Kandzsur-t, így a tümet Altan kán mellett az ún. mongol második buddhista megtérés meghatározó alakjává vált. Vesztes csatái után kénytelen volt Kukunor-ba visszavonulni, ahol a vörös süveges buddhista egyház megnyerésével még egy kísérletet tett szövetségi rendszere újjáépítésre, de erőfeszítései nem jártak sikerrel. 1634-ben himlőben halt meg.