Madhjamaka

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A madhjamaka buddhista filozófiai iskola, a középút filozófiája. Alapítói a második században Nágárdzsuna és tanítványa, Árjadéva voltak. A tibeti hagyomány szerint később filozófiai viták miatt újabb iskolák alakultak ki ebből. Buddhapálitát tekintik a prászangika iskola alapítójának, bár valójában Csandrakírti rakta le az iskola alapjait. Ennek riválisa a Bhávavivéka nevéhez fűződő Szvátantrika. Bhávavivéka iskoláját Szautrantika-Szvátantrikának is nevezik, hogy megkülönböztessék a Sántaraksita és tanítványa, Kamalasíla nevével fémjelzett Jógácsára-Szvátantrika irányzattól. Ez utóbbi a jógácsára filozófia hatására azt tanította, hogy a tudat által észlelt tárgyak nem a tudaton kívül léteznek. A madhjamaka iskola a Tökéletes Bölcsesség szútráiban kifejtett tanokat foglalta rendszerbe. Az Abhidharma filozófiával szemben az iskola követői úgy tartották, hogy egyetlen létező, még a dharmák (lételemek) sem rendelkeznek önálló, lényegi létezéssel. Ennek bizonyítéka a feltételektől függő keletkezés, amely szerint minden okokból keletkezik, egyik dolog szüli a másikat. Ami viszont mástól függ, nem rendelkezhet lényegi létezéssel. Ez azonban nem jelent nihilista nézetet, mivel a relatív igazság szintjén elfogadják, hogy az okokból keletkezett dolgok léteznek. Ez a középút a nihilizmus és az örökkévalóság között.

Irodalom:

  • Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története. Corvina, 1997.
  • Edward Conze: A buddhizmus rövid története. Akkord Kiadó, 2000.
  • Fehér Judit: Nárgárdzsuna, a mahájána buddhizmus mestere. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1997.
  • Buddhista logika. Szerk. Fehér Judit. Balassi Kiadó, 1995.