Mao Zedong

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből
Mao portréja a pekingi Tiananmen téren

Mao Zedong (18931976) kommunista politikus, a Kínai Népköztársaság megteremtője és első vezetője. Hunanban született gazdag parasztcsaládban, 1918-ban a changshai tanárképző főiskolán végzett. 1921 júliusában részt vett a Kínai Kommunista Párt alapító kongresszusán. 1927 őszén ő szervezte a sikertelen „őszi aratás felkelést” Changshában. Ezután a Jiangxi tartományi bázisterületre menekült, ahol Zhu De-vel együtt megszervezte a Vörös Hadsereget. 19341935-ben a Guomindang támadása miatt el kellett hagyniuk a bázisterületet, s a hosszú menetelés során északra menekültek.

A zunyi értekezleten, 1935 januárjában a párt Maót tette meg vezetőjének. 1937-től ő irányította a pártot és hadseregét a japánellenes háborúban, majd 19461949 között a Guomindanggal vívott polgárháborúban. 1945-től haláláig hivatalosan is a KKP elnöke.

1949. október 1-jén Mao kiáltotta ki a Kínai Népköztársaságot, melynek első elnöke lett. Az 1950-es évek elején újjáépült Kína gazdasága, de az eredményekkel elégedetlen Mao fel akarta gyorsítani a fejlődést, ezért 1958 elején meghirdette a „nagy ugrást”. Ennek kudarca után az államelnökségről lemondott, és a háttérbe vonult. Pártbeli ellenfelei kiszorítására 1966-ban megindította a kulturális forradalmat, mely Kínát az összeomlás szélére sodorta, Mao viszont egyeduralkodó lett. 1968-tól a mozgalmat kevésbé szélsőséges mederbe terelték, s 1976-os haláláig Mao valamivel mérsékeltebb politikát folytatott.

Személyes eszközök