Nagy-csatorna

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből
A Nagy-csatorna Suzhounál

A Nagy-csatorna (egyszerűsített írásjegyekkel: 大运河; hagyományos írásjegyekkel: 大運河; pinyin: Dà Yùnhé) csatornarendszer Kínában, amely a Jangce alsó folyásának rizstermő vidékeit kötötte össze az észak-kínai politikai centrumokkal. Legnagyobb kiterjedése idején Hangzhou és Peking között húzódott. Összességében kb. 1930 km hosszú volt, ezzel a világ legnagyobb mesterséges vízi útjaként tartható számon. Érintette Pekinget, Tianjint, valamint Hebei, Shandong, Jiangsu és Zhejiang tartományokat.

Megépítését az tette szükségessé, hogy Kína természetes vízi útjai többnyire nyugat-kelet irányúak, s az észak-déli szállítás nagy nehézségekbe ütközött. A csatorna első formájában a Sui-dinasztia Sui Yangdi nevű hírhedt császárának uralkodása alatt épült fel 605-ben. Fő funkciója az volt, hogy a déli adógabonát eljuttassa a fővárosba és az északon állomásozó hadseregekhez. A Tang-korban vált jelentőssé, ettől fogva egészen a 19. századi vasútépítésekig a kínai belső kereskedelem egyik legfontosabb útvonala volt. A 20. században az elhanyagoltság miatt nagy része feltöltődött, elmocsarasodott. Jelenleg csak a Hangzhou és Jining közötti szakasza hajózható.

Külső hivatkozás

Személyes eszközök