Neokonfucianizmus

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből

A neokonfucianizmus a Song-korban kifejlődött szellemi irányzat, amely a konfucianizmus újraértelmezésével, megújításával kívánt reagálni a taoista és buddhista elképzelésekre. A neokonfuciánusok a konfucianizmusból addig hiányzó metafizikai rendszert dolgoztak ki, melyben vegyítették a taoizmus és a buddhizmus tanításait a Változások könyve eszmerendszerével és a yin-yang teóriákkal. A legjelentősebb neokonfuciánus filozófus Zhu Xi volt: a Yuan-, a Ming- és a Qing-korban az ő értelmezései váltak a hivatalos tanítássá, s azok ismeretét kérték számon a hivatalnokvizsgákon.

A 3-4. századtól a konfucianizmus meggyengült, nem tudott lépést tartani az egyre szélesebb körökben terjedő taoista és buddhista tanokkal. A neokonfuciánus gondolkodók a buddhizmusból és taoizmusból merítve olyan sajátos konfuciánus rendszert alkottak, amely a taoizmus és buddhizmus által feltett ontológiai és metafizikai kérdésekre keresi a konfuciánus választ. Első képviselője a Tang-korban Han Yu (768-824), aki hevesen támadta a buddhizmust. Véleménye szerint az igaz út, a dao átadása megszakadt Menciusz után, s ez az oka minden társadalmi problémának.

A korai neokonfucianizmus öt mestere: Zhou Dunyi (1017-73), Shao Yong (1011-73), Zhang Zai (1020-77), Cheng Hao (1032-85), Cheng Yi (1033-1107). Zhou Dunyi A nagy eredőpont ábrázatának magyarázata c. rövid művében a Változások könyve alapján kifejti kozmogóniai koncepcióját. E szerint a nagy eredőpont mozgásából alakult ki a ''yang'', lenyugvásából pedig a ''yin''. A yangból és yinből jött létre az öt elem (víz, fa, tűz, föld, fém), az öt elemből pedig a világ összes dolga. Shao Yong a nagy eredőpontot a tudattal azonosította, így minden dolog forrásának is ezt tartotta. Zhang Zai szerint a nagy eredőpont nem más, mint a ''qi'' (lehelet, pára, életerő), ami a szüntelen változás előidézője. Noha a lények különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, végső soron ugyanabból a szubsztanciából állnak. Ebből fakad egyetemes etikája: „az Ég az apám, a Föld az anyám, minden ember a testvérem, s minden a társam”. Zhang Zai unokaöccsei, Cheng Hao és Cheng Yi egyaránt azt vallották, hogy az élet és a tanulás célja az égi elv (tianli) megőrzése és az emberi vágyak csökkentése, illetve megszüntetése. Ennek eléréséhez a tudat művelése szükséges az őszinteség és komolyság gyakorlása által. A két testvér nézetei azonban jelentősen különböztek. Cheng Hao az emberségesség fontosságát hangsúlyozta, szerinte az egyetemes elv az emberi tudatban rejtőzik, s a tudat kiterjesztése által ismerhető meg az Ég. Cheng Yi viszont az elv (li) megértésére helyezte a hangsúlyt. A tudat művelésének első lépése az elv mibenlétének helyes megértése. Az elv örökké létezik, és változatlan időben és térben. Cheng Hao így a neokonfucianizmuson belül a későbbi „tudat iskolájának” (szubjektív idealizmus, xinxue) előfutára, míg testvére az „elv iskoláé” (objektív idealizmus, lixue).

A korai mesterek tanítását Zhu Xi (1130-1200) foglalta rendszerbe, így őt tekintik a neokonfucianizmus és különösen az „elv iskola” atyjának. Tanításai és a Négy könyvhöz írt kommentárjai meghatározták a konfucianizmus fejlődését a következő nyolcszáz évben. Filozófiájában az elv azonos a nagy eredőponttal, a daóval és az Éggel. Az egyetemes elv mellett minden dolognak megvan a maga elve, amely azonban lényegét tekintve nem különbözik az egyetemes elvtől. Az elvhez szorosan kapcsolódik a dolgokat létrehozó anyagi erő (qi) fogalma, egyik sem létezhet a másik nélkül. Az emberi tulajdonságok attól függnek, hogy ki mennyire tiszta qit kapott születésekor. A bölcs qije teljesen tiszta, ám mindenki számára lehetséges a benne rejlő elv miatt, hogy megtisztítsa természetét.

A „tudat iskolájának” első kiemelkedő képviselője Lu Jiuyuan (1139-93), aki úgy gondolta, hogy a tudat a nagy eredőpont, ez tartalmazza az egész világot és minden elvet. Mivel a tudaton kívül nincs elv, így elveti a Zhu Xi által javasolt külső dolgok kutatását, s a tudat vizsgálatát helyezi középpontba. A „tudat iskolája” sokáig háttérbe szorult, s csak Wang Shouren (Yangming) (1472-1529) megjelenése után válik Zhu Xi iskolájának komoly riválisává. Wang szerint mindenkiben benne rejlik a bölcs, csak a tudat megismerése visz el a megvilágosodáshoz, a külső dolgok, a klasszikusok boncolgatására nincs szükség.


Irodalom

P. Szabó Sándor, Zhou Dunyi kozmogóniai koncepciója és a A Nagy Eredőpont ábrájának magyarázata. In: Hamar Imre (szerk.), Sinológiai Műhely 1. – Mítoszok és vallások Kínában. Balassi Kiadó, 2000, 66-77.

Személyes eszközök