Nyugati Han-dinasztia

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből

Nyugati Han-dinasztiának a Han-dinasztia Kr. e. 206/202-Kr. u. 9 közötti időszakát nevezik, amikor a főváros a nyugati Chang'anban volt. A korszak az egységes kínai birodalom tartós megszilárdulásának és terjeszkedésének időszaka volt.


A dinasztiaalapítás

A Qin-dinasztia (Kr. e. 221–206) rövid ideig tartó uralmát egy felkeléssorozat söpörte el. A dinasztia bukását követő zűrzavarból két lázadó vezér, Xiang Yu és Liu Bang emelkedett ki, akik közül Kr. e. 202-ben az utóbbi kerekedett felül, megalapítva a Han-dinasztiát. (Kr. e. 206-tól már Han királyának nevezték, de a császári címet csak Kr. e. 202-ben vette fel.)

Liu Bang (császári nevén: Han Gaozu 漢高祖, Kr. e. 202–195) győzelmekor az ország romokban hevert. Az új dinasztia tanult elődje hibájából: hatalma stabilizálása érdekében könnyített a parasztság terhein, és hatalmas területeket adományozott a Liu család tagjainak és a hozzá hű főuraknak. Enyhítette a büntetéseket, nem kezdett nagyszabású háborúkba és építkezésekbe. Ennek eredményeként a Han-dinasztia első évtizedeiben helyreállt a rend, a gazdaság fellendült, az elnéptelenedett területek benépesültek, a birodalom megerősödött. Mivel azonban az ország területének nagy részét a császári udvartól többé-kevésbé független adománybirtokok – az ún. hercegségek – tették ki, a központi hatalom egy jó ideig gyönge maradt.

Han Gaozu után egy ideig régensként az özvegye, Lü császárné tartotta a kezében a hatalmat, majd két békére törekvő, takarékos, a hagyományos erényeket nagyra tartó császár uralkodott (Han Wendi, Han Jingdi). Alattuk a gazdaság tovább fejlődött, s a központi kormányzat is egyre erősebbé vált a hercegségekkel szemben.


Han Wudi

A császári udvar hatalma végül Liu Bang dédunokája, Han Wudi 漢武帝 (a „Harci Erényekkel Ékes Császár”, Kr. e. 14187) uralkodása idején jutott a csúcspontra, ő tette a Han Kínát igazi központosított birodalommá.

Han Wudi igyekezett nemcsak gazdasági és katonai alapot biztosítani dinasztiája uralkodásához, hanem eszmeit is. Trónra lépésekor felszólította a nevesebb írástudókat, hogy mondják el véleményüket a jó kormányzásról. A Dong Zhongshu 董仲舒 (Kr. e. 179104) nevű tudós-hivatalnok a konfucianizmust ajánlotta a figyelmébe, mint helyes államideológiát, s azt tanácsolta a császárnak, hogy az erényekkel, példamutatással való kormányzást helyezze előtérbe. Konfuciusz merev konzervativizmusát azonban Dong elvetette, s azt vallotta, hogy az új időkhöz új kormányzási módszerek kellenek. Han Wudi megfogadta Dong Zhongshu tanácsait: a konfucianizmust megtette a birodalom hivatalos állami ideológiájává. A hivatalossá lett konfucianizmus azonban igen távol állt a négyszáz évvel azelőtt élt Konfuciusz utópisztikus elképzeléseitől. Ötvöződött benne a konfucianizmus és a [legizmus], vagyis az erényekkel és példamutatással, illetve a szigorú törvényekkel való kormányzás gondolata, ráadásul sok misztikus és metafizikai elem is részévé vált. Maga Han Wudi is inkább uralkodott legista zsarnokként, mint konfuciánus mintauralkodóként.

Han Wudi vezette be az ún. hivatalnokvizsgák rendszerét. Ez azt jelentette, hogy azok, akik megfelelően megtanulták az állam által megszabott tananyagot – ez általában a konfuciánus klasszikusokból állt –, részt vehettek a nagyszabású versenyvizsgákon, s a legjobb eredményt elértek hivatalt kaphattak. Így elméletileg minden tehetséges emberből lehetett főhivatalnok, származástól függetlenül. A Han-korban azonban a hivatalnokok ily módon való kiválasztása még nem vált általánossá, a legtöbb posztot az ajánlási rendszerrel töltötték be: a megüresedett posztra egy már hivatalban lévő mandarin ajánlott valakit, de ezzel felelőssé is vált az általa ajánlott személy tetteiért. A későbbi kínai történelem folyamán mindkét rendszer fennmaradt valamilyen formában, bár a császárság utolsó évezredében a vizsgarendszer vált uralkodóvá.

Az elődei által adományozott birtokokat Han Wudi visszavette, a hercegségek zömét megszüntette, s az ország csaknem egészére kiterjesztette a tartományok rendszerét, amelyek élén általa kinevezett és elmozdítható hivatalnokok álltak. Ugyanekkor – legalábbis egy ideig – gondoskodott róla, hogy a parasztság robot- és adóterhei ne legyenek túl nagyok, ezáltal biztosította a békét és a jólétet a birodalomban.

Uralmát megszilárdítva Wudi kifelé is terjeszkedni kezdett. Leszámolt az ún. „ázsiai hunokkal” (xiongnu 匈奴), akik betöréseikkel már a Hadakozó fejedelemségek kora óta veszélyeztették Kínát (az ő visszatartásukra épült a Nagy Fal). Miután Han Gaozu katasztrofális kimenetelű hadjáratot vezetett ellenük, a Han-dinasztia sokáig ajándékokkal, császári hercegnők felajánlásával vásárolta meg a xiongnuktól a viszonylagos békét. Han Wudi tábornokai azonban Kr. e. 129 és 119 között több nagyszabású hadjáratot is vezettek északnyugatra a hunok ellen, amelyek során nagy győzelmeket arattak, s a kínaiak uralma alá hajtották a mai Xinjiang jelentős részét, illetve visszaszorították a xiongnukat a Góbi-sivatagon túlra. Ezután Wudi minden irányban terjeszkedni kezdett: a helyi őslakosoktól elfoglalta a Jangcétől délre eső területek nagy részét – a mai Zhejiang, Fujian, Guangdong és Guangxi tartományokat –, illetve Kr. e. 111-ben a mai Vietnam északi felét; 108-ban meghódította Korea északi részét, amely Pyongyang (Phenjan) székhellyel egészen Kr. u. 313-ig kínai fennhatóság alatt maradt.

Han Wudi uralkodása alatt a kínai kultúra is virágzásnak indult. A fővárosban, Chang’anban császári akadémiát létesített, itt tanulhattak a birodalom legtehetségesebb diákjai. A tananyag természetesen a konfuciánus kánon volt. A Zhou-kori Dalok könyve mintájára a Zenepalota (Yuefu 樂府) című gyűjteménybe összegyűjtötték a Han Birodalom dalait. Ugyancsak Han Wudi alatt született meg a kínai történetírás egyik legnagyobb alkotása, A történetíró feljegyzései.


Hanyatlás Han Wudi után

Han Wudi uralkodásának utolsó éveiben a birodalomban válságjelenségek kezdtek mutatkozni. A fő ok, mint a legtöbb dinasztia idején, a költséges hadjáratok mellett a földkoncentráció volt. A dinasztia megalapítása óta a parasztság jelentős része elvesztette földjét, míg egyes földbirtokosok hatalmas területek uraivá váltak. A vagyoni különbségek kiéleződése mellett tovább rontott Kína helyzetén az, hogy Han Wudi után gyenge kezű, tehetetlen császárok követték egymást a trónon, s a hatalom a mindenkori császárné családjának kezébe került. Wudi uralkodását követően a Hanok birodalma egy évszázados hanyatlásnak indult. Kr. u. 9-ben aztán Wang Mang 王莽, aki az egyik császárné unokaöccseként óriási befolyásra tett szert az udvarban, palotaforradalmat hajtott végre, kikiáltotta magát császárrá, és megalapította a Xin- 新 („Új”) dinasztiát. Ennek bukása után, Kr. u. 25-ben restaurálták a Han-dinasztiát, s kezdetét vette a Keleti Han-kor.

Személyes eszközök