San Mao

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

San Mao 三毛(19431991) 20. századi taiwani-kínai írónő. Eredeti neve Chen Ping 陳平/陈平. A Sichuan tarományi Chongqingban született. 1949-ben szüleivel Taiwanra menekült. Másodikos korában abbahagyta az iskolát, és magántanuló lett, szülei tanították klasszikus kínai nyelvre és angolul is. Festeni tanult. 1964-ben vendéghallgató volt a taiwani Kínai Kultúra Egyetem filozófia szakán, majd 1967-ben egyedül nekivágott Spanyolországnak. Madridban, majd Németországban és Amerikában dolgozott és tanult. 1970-ben hazatért Taiwanra, mestere ajánlására hajdani egyetemén órákat tartott német irodalomból és filozófiából. Mivel vőlegénye meghalt, gyászában újra Spanyolországba utazott, három évig a Szaharában élt, férjhez ment ifjúkori szerelméhez. Ottani élményeit jeleníti meg első megjelent művében (Sahala de gushi 撒哈拉的故事, Szaharai naplójegyzetek, 1976). Ettől kezdve sorban teszi közzé önéletrajzi elemekkel átszőtt, esszé és fikció határán lebegő műveit: főhősük mindig többé-kevésbé magányos nő, aki a világ valamely pontján éli a maga különös életét, képzelődik és alkot, olykor belebonyolódik saját érzelmeibe, olykor bátran kivágja magát a legnehezebb helyzetekben is. A nyolcvanas évek végén a szárazföldi Kínába látogat, örömteli meglepetéssel veszi tudomásul, hogy műveinek ott is sok olvasója és híve akad. Élete végén színműírással is próbálkozik. 48 évesen éri a halál Taiwanon.

Forrás:

Kalmár Éva (szerk.): Huszadik századi kínai novellák. (Modern Dekameron sorozat) Budapest, Noran Kiadó, 2008.