Sima Qian

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sima Qian (Sze-ma Csien, Kr. e. 145–85?) a legnagyobb kínai történetíró volt, fő műve a A történetíró feljegyzései (Shiji). A Han-dinasztia idején élt. Apja, Sima Tan a híres Han Wudi császár (Kr. e. 140-87) udvarában a „nagy csillagász” (taishi) tisztséget viselte, és ezt a címet örökölte Sima Qian is. A korban a csillagászok feladata volt az uralkodó tetteinek és szavainak megörökítése is, így egyszerre voltak asztronómusok, asztrológusok, írnokok és történészek – vagyis minden olyan tevékenységért ők feleltek, amely kapcsolatban állt az idővel.

Sima Qian

Sima Qian fiatalkorát tanulással, illetve utazgatással töltötte. Műve megírásában mindkettőnek óriási jelentősége volt. Alaposan ismerte a korában létező összes írott művet, és hatalmas műveltsége a Shiji minden során tükröződik. Ugyanakkor utazásai során megismerkedett a kínai történelem fontos eseményeinek helyszíneivel, illetve összegyűjtötte a múltra vonatkozó szóbeli hagyományokat, helyi legendákat, amelyeket részben beépített a művébe.

A Shijitt apja, Sima Tan kezdte összeállítani. Ő mint udvari csillagász hozzáférhetett a Han császári udvar levéltárában őrzött forrásokhoz, amelyekre munkáját építette. Nem tudjuk, hogy a Shiji ma ismert változatából pontosan mennyit írt Sima Tan és mennyit Qian; a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy Tan csak az előkészületeket, az anyaggyűjtést végezte el, és a munka oroszlánrésze Qianre maradt. Mindenesetre a Shiji különböző fejezetei nyelvi szempontból igen egységesek, nem ismerhető fel rajtuk több különböző ember keze nyoma, tehát valószínű, hogy a végleges változatot Sima Qian készítette el. Amikor Sima Tan Kr. e. 108-ban meghalt, végakaratában meghagyta Qiannek, hogy fejezze be a művet. Ettől fogva Sima Qiant nem csupán becsvágya hajtotta, hogy elkészítse minden idők egyik legnagyobb szabású történeti művét, hanem a fiúi kötelesség is – ez a hagyományos Kínában rendkívül fontos kötelék volt, amely minden más felett állt.

Kr. e. 105-ben, a hároméves gyászidőszak leteltével Sima Qiant apja utódjaként kinevezték „nagy csillagásszá”. Így ő is bejáratossá vált az udvari levéltárba, és folytathatta a munkát. Valószínű, hogy Kr. e. 104-ben részt vett a híres Han-kori naptárreform kidolgozásában, amely egészen a Kr. u. 20. század elejéig a kínai időszámítás alapja lett. Hivatali teendői mellett minden bizonnyal ezekben az években készítette el a Shiji nagy részét.

Kr. e. 99-ben élete tragikus fordulatot vett. Li Ling, egy tehetséges kínai hadvezér, akit Qian nagyon tisztelt, vereséget szenvedett a xiongnuktól és megadta magát, ahelyett, hogy az ilyenkor szokásos öngyilkosságot választotta volna. Az udvarban – az öregedő és egyre zsarnokibb természetű Wudi császár kegyeit keresve – mindenki Li Ling és hívei ellen fordult, Sima Qian kivételével, aki kiállt Li mellett. Ezért súlyos büntetést kapott: „felségsértésért” halálra ítélték. Az ilyen ítéletet meg lehetett váltani pénzzel vagy azzal, hogy az elítélt alávetette magát a kasztráció rendkívül megalázó büntetésének. Mivel a Sima család nem volt túl vagyonos, a pénzbeli megváltás szóba sem jöhetett. Az egyetlen megoldás, amellyel Qian megőrizhette volna méltóságát, az öngyilkosság lett volna. A történetíró nagy dilemmával került szembe: vagy megöli magát, s ezzel megőrzi méltóságát, de megszegi atyja iránti kötelezettségét (a Shiji befejezését), vagy pedig kasztráltatja magát, hogy így legyen alkalma befejezni a munkát, de élete hátralévő részét heréltként éli le. Sima Qian ez utóbbit választotta, a kínai történetírás és az egész világirodalom nagy szerencséjére. Utolsó éveiről keveset tudunk, annyi biztos, hogy ekkoriban fejezte be a Shijit. Halála időpontját nem ismerjük.