Sui Wendi

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sui Wendi (eredeti neve: Yang Jian; élt 541604, ur. 581–604) a Sui-dinasztia megalapítója és első császára volt. Eredetileg az Északi és déli dinasztiák kora egyik utolsó uralkodóházának, az Északi Zhou-dinasztiának volt a főhivatalnoka, de ezt 581-ben puccsal megdöntötte, s Sui néven új dinasztiát alapított. 589-re megsemmisítette a Kína területén osztozó többi rivális államot, ezzel évszázados széttagoltság után újraegyesítette Kínát. Újjáépítette és korszerűsítette a hivatalnokrendszert, földosztást hajtott végre, és csökkentette az adókat. Ő kezdte meg a Nagy-csatorna építését, amelyet fia és örököse, Sui Yangdi fejezett be. Az utókor tehetséges, gondos uralkodónak tartja, szemben utódjával, aki Sui Wendi örökségét pazarló vállalkozásaival eltékozolta.


Fiatalkora

Wendi nagyhatalmú családból származott, amelynek tagjai a széttagoltság korában magas tisztségeket töltöttek be az Észak- és Közép-Kínán uralkodó nem kínai eredetű dinasztiák kormányzatában. Ősei előkelő idegen családokba házasodtak be, így mind származása, mind kulturális háttere kevert volt. Wendit 13 éves koráig egy buddhista apáca nevelte. Ezután rövid ideig állami iskolába járt, amelyet a nemesek és a hivatalnokok fiainak oktatására tartottak fenn. Valószínűleg nem tanult többet a fogalmazás alapelemeinél, némi történelmi ismeretnél és néhány [konfucianizmus|konfuciánus]] erkölcsi alapelvnél, az ő rétegéhez tartozó fiatalemberek ugyanis ebben a korban inkább a lovaglással, vadászattal, sólymászattal, íjászattal és harci gyakorlatokkal foglalkoztak.

Első katonai kinevezését 14 éves korában kapta, s ezután gyorsan emelkedett a ranglétrán a Yuwen család, vagyis az Északi Zhou állam nem kínai uralkodóházának szolgálatában. Az Északi Zhou (557─581) jelentős katonai erejének köszönhetően hamarosan elfoglalta egész Észak-Kínát. Wendi az északi síkságot uraló dinasztia elleni hadjáratban parancsnoki posztot töltött be, s a meghódított terület kormányzásában is részt vett. Feladatát jól végezte, s részben a Zhounak tett szolgálataiért cserébe engedélyezték neki, hogy egyik lányát a Zhou trónörököshöz adja feleségül.


A trón megszerzése

Amikor a Zhou császár 36 éves korában váratlanul megbetegedett és meghalt, s a trónörökös épelméjűségével kapcsolatban kételyek merültek fel, Wendi, a felesége és bizalmasaik elhatározták, hogy megszerzik a trónt. 580 nyara döntő fontosságú volt, ekkor ugyanis több rivális trónkövetelő és a Zhou-ház hívei is felléptek a hatalomért. Ám a szerencse, a kíméletlenség, a nagyobb katonai erő és az ellenfelek széthúzása révén Wendi győzött. Felvette a császári címet, 581. március 4-én császári kihallgatást tartott, s ezzel megalakult a Sui-dinasztia.

Wendi tehetséges emberekkel vette magát körül, akiknek többsége vegyes származású volt, s akik hozzá hasonló környezetből kerültek ki. Egyik legkorábbi intézkedéseként új fővárost építtetett a régi Han fővárostól, Chang'antól délkeletre. Az építkezés mérete példátlan volt az addigi kínai történelemben. Nyilvánvaló volt, hogy a Sui-ház a megosztottság korának gyenge kormányait erős, központosított igazgatással akarta fölváltani, s hogy a "legitim", de gyenge, Nanjingban székelő kínai dinasztia megdöntésével Kína egyesítésére tört.

A császár 583-ban félig megépült fővárosába költözött, s azonnal hozzálátott nagyszabású terveinek végrehajtásához. A központosítás minden szinten reformokat igényelt, például a helyi hivatalokat örökletes alapon viselő előkelő családok tagjai helyett a posztokat a trónnak felelős tisztségviselőkkel kellett betölteni. Az öröklődő előjogokat és az ezeket szolgáló intézményeket Wendi hamarosan megszüntette. Kidolgozta a hivatalnokok kiválasztásának új, vizsgán és ajánláson alapuló rendszerét, s a kinevezési jogokat a Személyügyi Minisztériumra (Li bu) ruházta. Bevezetett egyfajta "összeférhetetlenségi" szabályozást, amelynek alapján a hivatalnokok nem szolgálhattak saját szülőföldjükön. Dél-Kína meghódítását Wendi a rá jellemző gondossággal és aprólékossággal tervezte meg. A nyolcfelől indított szárazföldi és vízi támadás összeroppantotta a délieket. Ezzel megkezdődött az eltérő kultúrájú Dél betagolódása a Sui birodalomba. A folyamatot az a csatornarendszer is előmozdította, amelyet Wendi kezdett építeni.


Külpolitika

Kína határain kívül a Sui-ház hatalmát nehezebb volt érvényesíteni a nyugati, illetve keleti türkök erős birodalmával szemben. A Sui-ház azonban intrikái ─ és némi szerencse ─ segítségével itt is sikeres volt: a türköket a belső harcok meggyengítették, így 603-ra Wen-ti-nek sikerült a számára legfontosabb területekről ─ Turkesztánból és Mongóliából ─ kiszorítania őket. A Sui-ház kísérlete Vietnam elfoglalására kudarcba fulladt, de Wendi uralkodása végén Korea és Japán már kezdte elismerni az új kelet-ázsiai birodalom hatalmát.

601-ben, 60 évesen Wendinek minden oka meglett volna, hogy elégedett legyen. Az újraegyesített birodalomban béke volt. A nép hatékonyan termelt, a hivatalnokok ─ akiket nagy gonddal választottak ki, gyakran áthelyeztek és folyamatosan ellenőriztek ─ beszedték az adókat, gondoskodtak arról, hogy az állami magtárak mindig tele legyenek, és helyi szinten végrehajtották a császári parancsokat. Körülnézve tágas fővárosában Wendi láthatta az egyre növekvő népességet, minisztereinek és nemeseinek fényűző házait, a templomokat és a piactereket. Emellett a külföldről érkező hódoló követségek arra is emlékeztették, hogy a Sui-ház hatalmát a szomszédos népek is elismerik.

Sikerei ellenére Wen-ti mégis rendkívül boldogtalan volt. Idősödő felesége elnyomta, fiaival rossz viszonyban volt, a halál vagy felesége féltékenysége megfosztotta régi bizalmasaitól, s bűntudat és megmagyarázhatatlan félelmek gyötörték. Végül szembefordult az állami konfucianizmussal, s még nagyobb hévvel támogatta a buddhizmust. 601-ben születésnapján birodalomszerte fényűző szertartásokat tartatott, a főbb városokban szentélyeket építtetett. Saját kezével pecsételte le a korsókat, amelyekbe szent ereklyéket helyeztek, s amelyeket híres szerzetesek vittek a tartományokba. Az ereklyéket meghatározott időpontban, birodalomszerte egyszerre helyezték el a szentélyekben, fényes szertartások közepette. Mindezekkel a nagyszabású kegyes cselekedetekkel Wendi a Kr. e. III. századi nagy indiai királyt, Asókát követte, aki hozzá hasonlóan szintén nagy országegyesítőként volt ismert. Wendi így igyekezett csillapítani bűntudatát és félelmeit, egyben lelki érdemeket (jó karmát) gyűjteni a következő életeire.

Három évvel később Wendi, a kínai történelem egyik nagy uralkodója megbetegedett és meghalt. Elképzelhető, hogy halálában szerepett játszott az a fia is, aki az utóda lett, Sui Yangdi néven.