Sui Yangdi

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Festmény Sui Yangdiról

Sui Yangdi (Sui-házi Yang császár, élt 569618, ur. 604–618) a Sui-dinasztia második, s egyben utolsó császára, akit az utókor a kegyetlen, élvhajhász zsarnok egyik megtestesítőjének tart.

Sui Yangdi 604-ben, az általánosan elfogadott nézet szerint apja és bátyja meggyilkolása révén került trónra. Uralkodóként költséges építkezésekbe és hódításokba fogott. 608-ban csatornát ásatott, amely a déli rizstermő vidéket kötötte össze az északi, pekingi területekkel. 610-ben kibővítette ezt a szállítási rendszert, s létrehozta a Nagy-csatorna hálózatát, amelyet később a főváros és az északi határokon állomásozó csapatok déli élelemmel történő ellátására használtak. A Kínát Belső-Ázsiától elválasztó Nagy Fal újjáépítésével Yangdi megerősítette az északi határt, ami sok pénzt emésztett fel. Kimerülő tartalékait tovább apasztotta azzal, hogy óriási összegeket költött paloták építésére és díszítésére; magánparkjába például kifejlett fákat telepíttetett, amelyeket távoli erdőségekből külön erre a célra készített szekereken hozatott a fővárosba. Újjáépítette Luoyang városát, továbbá számtalan utat, palotát és hajót építtetett. Építkezéseiben mintegy 8 millió besorozott közmunkás vett részt.

Végül idegen földön katonai vállalkozások sorába kezdett, a Kínai Birodalom határát kiterjesztette délen a mai Vietnam területéig, északon Belső-Ázsiáig. A 612 és 614 között a koreaiak ellen vezetett három hadjárata azonban katasztrofálisan végződött, mintegy egymillió kínai katona veszett oda, s az elkeseredett kínai nép felkelt a császár ellen. Yangdi kénytelen volt délre menekülni, ahol később saját főemberei meggyilkolták. Egyik volt hivatalnoka, Li Yuan hamarosan újraegyesítette a birodalmat, és megalapította a Tang-dinasztiát (618-907).