Sun Yat-sen

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sun Yat-sen (Sun Zhongshan, 18661925) kínai forradalmár, köztársaságpárti politikus, az utókor értékelése szerint „a kínai forradalom atyja” volt.

Sun Yat-sen 1907-ben

1892-ben Hongkongban szerzett orvosi diplomát, de már tanulmányai alatt is elsősorban politikai tevékenységet folytatott. 1894-ben Honoluluban megalapította a Kína Újjászületésének Társaságát (Xingzhonghui), mely a Qing-dinasztia megdöntésére törekvő kínai értelmiségieket tömörítette. Sun 1895-ben Kantonban mandzsuellenes felkelést szervezett, de ezt idő előtt elfojtották, s Sun a következő 16 évet száműzetésben töltötte Európában, az USA-ban, Kanadában és Japánban.

1905-ben Tokióban megalapította a Szövetséges Liga (Tongmenghui) nevű forradalmi szervezetet, mely nacionalista, republikánus és szocialista elveket hirdetett. 1905-ben hirdette meg a „három népi elvet”, amely élete végéig politikájának vezérfonala lett. Ez a nacionalizmust (a mandzsu dinasztia megdöntését, később az imperialista befolyás csökkentését), a demokráciát és a népjólétet jelentette.

Az 1900-as években Sun külföldről további felkeléseket szervezett, de ezek mind elbuktak. Végül az 1911-es wuchangi felkelés teremtette meg a lehetőségét Sun hazatérésének; a császárság bukásával 1912. január 1-jén kikiáltották a Kínai Köztársaságot, melynek ideiglenes elnökévé Sun Yat-sent választották. Február 14-én azonban kénytelen volt lemondani az elnökségről Yuan Shikai javára. 1912. augusztus 25-én Sun megalapította a Guomindang nevű pártot, hogy ennek segítségével vigye tovább a forradalmi mozgalmat Yuan Shikai és az országot maguk között felosztó hadurak ellen.

1913-ban Yuan ellen Sun kirobbantotta a „második forradalmat”, amely megbukott, s Sunnak újra Japánba kellett menekülnie. 1916-ben visszatért Kínába, s 1917-ben Kantonban forradalmi ellenkormányt alakított, de 1918-ban innen is menekülnie kellett.

1920-ban visszatért Kantonba, ahol újra kormányt alakított, majd a következő években szovjet segítséggel és mintára átszervezte a Guomindangot, és szövetségre lépett a Kínai Kommunista Párttal. A kantoni kormány elnökeként megkezdte Kína újraegyesítésének előkészületeit, s az új hadsereg alapjainak lerakásához létrehozta a Whampoa Katonai Akadémiát.

1925-ben Pekingbe utazott, hogy az északi hadurakkal tárgyaljon az újraegyesítésről; 1925. március 12-én Pekingben halt meg májrákban. Az újraegyesítést a Guomindang élén a helyére lépő Chiang Kai-shek hajtotta végre az északi hadjárattal, a Guomindang forradalmi elveit azonban Chiang feladta, s 1927-ben szembefordult a kommunistákkal is.