Tang Xuanzong

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Tang Xuanzong (élt 685762, ur. 712756) a Tang-dinasztia leghosszabb uralmú császára volt. Uralkodása első fele, az ún. Kaiyuan időszak (713742) a Tang-dinasztia és a kínai történelem aranykorát jelentette. Ebben az időszakban Xuanzong tehetséges, gondos uralkodóként kormányzott, a hivatalokba rátermett embereket választott, újjáépíttette a Nagy-csatornát, s a népesség-nyilvántartás megújításával növelte az adóbevételeket. Uralkodása második felében azonban elfordult a kormányzástól, s a hatalom főminisztere, Li Linfu, a határ menti területek hadvezérei, illetve a Yang Guifei nevű császári ágyas rokonainak – főként Yang Guozhongnak – a kezébe került. 755-ben az egyik hadvezér, An Lushan fellázadt a Tang-dinasztia ellen, s elfoglalta a fővárost. Xuanzong Sichuanba menekült; útközben katonái megölték az udvar meggyengüléséért felelősnek tartott Yang Guifeit. 756-ban Xuanzong lemondott a trónról fia, Suzong javára, s hátralévő éveit visszavonultan töltötte. Tang Xuanzong uralma a kínai irodalom egyik aranykora volt: ekkor élt többek között Li Bai, Du Fu, Wang Wei és Meng Haoran.