Tianjini szerződés

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A tianjini szerződés (1858. június) a második ópiumháború (18561860) első szakaszát lezáró békeszerződés volt Kína, illetve Franciaország, Nagy-Britannia, az USA és Oroszország között. Az egyezmény szerint a nanjingi szerződéshez képest további tizenegy kikötőt megnyitottak a külföldi kereskedők előtt, engedélyezték, hogy a külföldi hatalmak Pekingben követséget nyithassanak és hogy a külföldiek szabadon mozoghassanak az országban, továbbá legalizálták az ópiumkereskedelmet és a missziós tevékenységet. Kína emellett nagy összegű kártérítést fizetett.