Wang Mang

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Wang Mang (halotti nevén Jia Huangdi vagy She Huangdi) (Kr. e. 45–Kr. u. 23) a Nyugati és a Keleti Han-kor között élt államférfi, a Xin-dinasztia megalapítója és egyetlen császára. A befolyásos Wang császárné rokonaként került a Nyugati Han-dinasztia udvarába. Kr. u. 1-től régensként uralkodott két gyermekkorú császár helyett, majd 9-ben császárrá kiáltotta ki magát, megalapítva a Xin-dinasztiát.

Fiatalkora

Wang Mang előkelő családból származott. Születése előtt három évvel apjának féltestvérét, Zhengjunt feleségül vette az akkor uralkodó Han-dinasztia császára, ezzel az asszony császárné lett. Férje halálakor az asszony megkapta a hagyományos "császári özvegy" címet, ami fokozott tiszteletet és befolyást jelentett neki, illetve nemzetségének. Chengdi császár, Zhengjun fia, Wang Mang unokatestvére, jóindulatú, de gyenge és felelőtlen uralkodó volt, aki nem kívánt személyesen részt venni a kormányzásban. Egymás után négy anyai ági rokonát nevezte ki régenssé, akik közül a legutolsó Kr. e. 8-ban vonult vissza.

Ebben az időben Wang Mang jövője nem tűnt túl ígéretesnek, talán mert apja korai halálával elvesztette fő támogatóját és védelmezőjét. Kr. e. 22-től viszonylag alacsony tisztségeket töltött be az udvarban, s csak Kr. e. 16-ban kapott nemesi címet, amikor kinevezték Xindu márkijává. Úgy tűnt, élete nagy lehetősége Kr. e. 8-ban érkezett el, ekkor ugyanis ─ valószínűleg november 28-án ─ őt jelölték a régens megüresedett posztjára. Chengdi császár azonban Kr. e. 7-ben vagy 6-ban fiú örökös nélkül meghalt, s utódjának beiktatásával a politikai viszonyok megváltoztak. Az új császár, Aidi, nem állt rokonságban a Wangokkal, nem volt oka rá, hogy támogassa őket, s hamarosan elfogadta Wang Mang lemondását. Wang a császári fővárosban, Chang'anban maradt Kr. e. 5 nyaráig, ekkor visszaküldték a birtokára.

Ezzel Wang Mang politikai pályafutása véget is ért volna, ha Aidi császár Kr. e. 1 augusztusában bekövetkezett halála nem hoz új fordulatot. Még ezen a napon Wang nagynénje, a császári özvegy a fővárosba hívatta őt, ahol ismét kinevezték régenssé.

Ügyes taktikájával kiszorította ellenfeleit a központi kormányzatból, s sikerült biztosítania hatalmát azzal, hogy saját lányát feleségül adta az új császárhoz, Pingdihez. Pingdi császár azonban Kr. u. 6. február 3-án, 14 évesen meghalt. Ez Wang számára kedvezőtlen lehetett, mégis, ellenségei azzal vádolták, hogy ő mérgezte meg a császárt.

Wang Mang az utódlást a maga számára legelőnyösebben oldotta meg azzal, hogy a több mint 50 alkalmas örökösjelöltből a legfiatalabbat, egy Kr. u. 5-ben született fiút választott. A gyermek hivatalosan nem lépett trónra, egyszerűen csak az "ifjú hercegnek" nevezték. Ugyanakkor Kr. u. 6-ban Wang Mang megkapta a "megbízott császár" címet.

Mindebben Wang a császári család hívei részéről elszórt és szervezetlen ellenállásba ütközött, de ezt könnyen megtörte. Élénk propaganda-hadjáratba kezdett, amellyel azt akarta bizonyítani, hogy a Han-ház uralkodásának ideje lejárt, s az Ég immár neki ad megbízást új dinasztia megteremtésére.

Kr. u. 9. január 10-én trónra lépett és bejelentette a Xin-dinasztia megalapítását.

Uralkodása

Wang Mang uralkodásáról ─ csakúgy, mint korábbi tevékenységéről ─ csak kevés forrásunk van, s azok is hamis képet adnak. Ennek az az oka, hogy Wang bukása után a Han-dinasztia uralmát helyreállították, s az udvarhű történetíróknak Wangot gazemberként, bitorlóként kellett ábrázolniuk. A mai kutatók egy része elfogadja ezt a képet. Mások viszont a másik szélsőségbe estek, s Wangot látnoki képességekkel rendelkező, önzetlen társadalmi reformerként ábrázolták. Valójában egyik nézet sem helyes: Wang Mang tehetséges politikus és meggyőződéses, némileg doktriner konfuciánus volt, aki ugyanúgy hitt a különféle babonákban, mint kortársainak többsége.

Wang Mang számos reformintézkedést hozott: földet osztott, megtiltotta a rabszolgák adásvételét, korlátozta a földbirtokok nagyságát, 9-ben földreformot hajtott végre, s megpróbálta állami tulajdonba venni a nagybirtokokat, és újjáéleszteni a Zhou-kori kútföldrendszert, amelyben minden parasztcsalád egyenlő nagyságú földet kapott. E rendeleteit az arisztokrácia ellenállása miatt 12-ben kénytelen volt visszavonni. Átnevezte a hivatalokat, átszervezte a hivatalnokrendszert, megreformálta a pénzrendszert. Pénzügyi és mezőgazdasági intézkedéseivel a Han-dinasztia gyakorlatát, illetve a konfuciánus előírásokat követte. A törvényeket annyira tisztelte, hogy törvényszegésért három fiát, egy unokáját és egy unokaöccsét is kivégeztette. Támogatta a tudományt és a műveltség terjesztését. Az államszervezetben igyekezett visszatérni a Nyugati Zhou-kori állapotokhoz, ezért a Zhouli című klasszikus munka alapján átszervezte az egész közigazgatási rendszert.

A gazdaság összeomlásához vezetett, hogy túl sok fajta új pénzt bocsátott ki, s a pénzrendszer áttekinthetetlenné vált. Kapcsolata megromlott a környező országokkal és törzsekkel – különösen a xiongnukkal –, ezért kénytelen volt költséges hadjáratokat indítani ellenük. Mindeközben a hivatalnokapparátust a bizonytalan viszonyok között átszőtte a korrupció. Annak azonban, hogy Wang dinasztiája nem maradt fenn, a fő okai a természeti katasztrófák voltak, amelyekkel nem tudott megbirkózni.

Kr. u. 2 és 5 között, majd Kr. u. 11-ben a Sárga-folyó megváltoztatta medrét, s ezzel óriási pusztítást végzett Kína egyik legnépessebb területén. A katasztrófa által okozott további csapások ─ otthontalan tömegek, éhínség, járványok ─ egyre fokozódó elégedetlenséghez, belháborúhoz és délre irányuló népességvándorláshoz vezettek. A parasztok egyre nagyobb létszámú csapatokba tömörültek, s ezek közül az egyik, az úgynevezett "vörösszemöldökűek" serege Kr. u. 18-tól már elég erős volt ahhoz, hogy legyőzze Wang csapatait. További felkelések törtek ki - többek között a Lülin - nemsokára már a főváros körzetében is.

Kr. u. 23. október 4-én a lázadók áttörték a főváros keleti falának egyik kapuját. Estére, többórányi utcai harc után elérték a kaputól négy mérföldnyire fekvő császári palotát. A következő reggelen, október 5-én a városlakók egy része is csatlakozott a felkelőkhöz, behatolt a palotába és egy részét felgyújtotta. A tűz terjedni kezdett, s egész nap folytatódtak a harcok. Wang Mang, bíbor köntösben, övén a császári pecsétekkel védekezésképpen megpróbált mágikus hatalmakat is bevetni. Nem evett, egyre jobban kimerült. Október 6-án hajnalban kocsijával a Vízmosta teraszra hajtatott, ez lett neki és több mint ezer fős kíséretének végső menedéke. Amíg volt nyílvesszőjük, számszeríjjal védték magukat, ezután karddal a kezükben közelharcba bocsátkoztak az ellenséggel. Késő délután a lázadók feljutottak a teraszra, s Wang Mangot követőivel együtt megölték.

A Wang Mang halála után is folytatódó zűrzavarból végül a Han-ház egyik távoli rokona került ki győztesen, aki 25-ben restaurálta a Han-dinasztiát. Az ekkor megalakult Keleti vagy Kései Han-dinasztia (Dong Han 東漢, Hou Han 後漢) 220-ig uralkodott.


Bibliográfia

  • Homer H. Dubs, The History of the Former Han Dynasty, 3. kötet (1955)
  • Hans Bielenstein, "The Restoration of the Han Dynasty," Bulletin of the Museum of
Far Eastern Antiquities, 26:1─209 (1954)