Wang Yangming

A ELTE Kínai Enciklopédia wikiből
Pinyin átírással Wáng Yángmíng, Wáng Shǒurén
Magyar népszerű átírással Vang Jang-ming, Vang Sou-zsen
Hagyományos írásjegyekkel 王陽明, 王守仁
Egyszerűsített írásjegyekkel 王阳明, 王守仁


Wang Yangming (Wang Shouren, 14721529) a Ming-kor legjelentősebb filozófusa, a neokonfucanizmus idealista ágának legfontosabb képviselője. Tanítása szerint mindenki rendelkezik egyfajta intuitív tudással azt illetően, hogy mi a jó, mi a rossz, s az embernek ezt az intuitív tudást kell előhoznia magából különböző gyakorlatokkal. A világot a tudaton belülről lehet megérteni. E tanok nyíltan szemben álltak a nagyra tartott 12. századi neokonfuciánus gondolkodó, Zhu Xi racionalizmusával. Wang "hamis tanait" emiatt egy időre betiltották. Eszméi évszázadokig hatottak a kelet-ázsiai filozófiai gondolkodásra. Hivatalnoki pályafutása végig kiegyensúlyozatlan volt, de azzal, hogy elfolytotta a lázadásokat, az általa kormányzott területen évszázados békét teremtett.


Tartalomjegyzék

Wang Yangming fiatalkora

Wang Yangming

Wang apja magas rangú hivatalnok volt. A fiú 15 évesen ellátogatott egy határállomásra, ahol az íj kezelését gyakorolta. Amikor megházasodott, annyira elmerült az "élet táplálásáról" (yangsheng), vagyis a halhatatlanság kereséséről szóló beszélgetésben egy taoista pappal, hogy az egész nászéjszakáját egy taoista templomban töltötte. 1492-ben megszerezte az juren ("ajánlott személy") hivatalnoki vizsgafokozatot. Amikor meglátogatta apját Pekingben, napokig csendben ült a kertben, a bambuszokat szemlélve, hogy megértse alapelvüket ─ szerinte ugyanis ezt tanította Zhu Xi, a nagy neokonfuciánus filozófus. Hét nap után azonban megbetegedett.

1493-ban és 1495-ben nem sikerült letennie a fővárosi vizsgát, ezután a hosszú élet elérését lehetővé tévő taoista módszerekkel, illetve hadművészettel kezdett foglalkozni. 1499-ben azonban sikerült megszereznie a (jinshi) "bejutott tudós" vizsgafokozatot, s ezzel hivatalt kapott a Közmunkák Minisztériumában. A császárnak nyolcpontos javaslatot tett a határok védelmével, a katonai stratégiával és az igazgatással kapcsolatban, s ez meghozta neki a korai elismerést. 1500-ban kinevezték az Igazságügyi Minisztérium titkárává, 1501-ben pedig megbízták azzal, hogy ellenőrizze az elítéltek ügyeit Nanjing körzetében. Sok igazságtalan ítéletet felülvizsgált és módosított.

Megbetegedett, ezért hazatért, hogy erőt gyűjtsön a Yangming-szakadéknál, ahol valószínűleg taoista gyakorlatokat folytatott. 1504-ben visszatért Pekingbe, ő felügyelte a shandongi tartományi vizsgát, majd a Hadügyminisztériumban lett titkár. 1505-től kezdődően több tudós a tanítványául szegődött. Arról az elhatározásról tanított, aminek alapján valakiből "konfuciánus bölcs" lehet, s elítélte a klasszikus művek szavalását, illetve a túldíszített értekezéseket. A konzervatív tudósok azzal vádolták, hogy Wang olcsó népszerűségre törekszik. Zhan Ruoshui, korának tisztelt tudós-hivatalnoka azonban elismerte tanait és a barátjává vált.

1506 fordulópont volt Wang életében, ekkor ugyanis kiállt egy felügyelő cenzor mellett, akit börtönbe zártak az egyik nagyhatalmú, korrupt eunuch bírálata miatt. Ezért Wangot 40 botütésre ítélték, hónapokra börtönbe zárták, majd a távoli Guizhouban száműzték. Itt egy postaállomás vezetőjeként dolgozott nem kínai őslakók között, sokat betegeskedve. 36 évesen egy éjszaka, az átélt nehézségek és a magány következtében, hirtelen ráébredt arra, hogy a racionalista Zhu Xi tanaival ellentétben a dolgok alapelveit nem a külső világ valós tárgyaiban, hanem a saját tudatában kell keresnie. Ezzel a neokonfucianizmus idealista ágát (xinxue 心學), amelynek első képviselője a 12. századi filozófus, Lu Xiangshan volt, új magaslatokba emelte.


Politikai és katonai pályafutása

Egy évvel később újabb korszakalkotó elmélettel állt elő, amely szerint a tudás és a cselekvés ugyanaz. Az ember csak akkor ismeri a szülőtisztelet erényét, állította Wang, ha gyakorolja is; a helyes cselekvéshez pedig helyes tudás szükséges. 1510-ben Jiangxiban hivatalnokoskodva több reformot hajtott végre, bevezette például az új "közös nyilvántartási rendszert", amelynek alapján a lakosság tíz családból álló csoportjai közösen feleltek a közbiztonságért. Nemsokára a császár kihallgatáson fogadta őt, majd kinevezték titkárrá az Igazságügyi Minisztériumban, igazgatóvá a Személyügyi Minisztériumban (1511), később a császári ménes miniszterhelyettese (1512), az állami szertartások minisztere (1514) lett, majd Dél-Jiangxi és a környező területek főcenzorának és kormányzójának helyettesévé nevezték ki (1516).

Jiangxit évtizedek óta rablóbandák és lázadók uralták, 1517-1518-ban azonban négy hadjáratban Wang megsemmisítette őket. A közösségi erkölcs és összetartás fejlesztése érdekében újjáépítésbe fogott, adóreformot hajtott végre, bevezette a közös nyilvántartást, iskolákat alapított.

1519-ben, útban Fujian felé, ahol egy felkelést kellett volna levernie, megtudta, hogy Zhu Chenhao, Ning hercege fellázadt. Wang irányt változtatott, hogy bekerítse a herceg székhelyét, Nanchangot. Négy nap múlva csatába bocsátkozott a lázadóval, és elfogta. Mivel Wang korábban kapcsolatban állt a herceggel, az udvarban egyes féltékeny hivatalnokok azzal vádolták, hogy az összeesküvésnek ő is részese volt, és csak azért támadt a hercegre, mert már úton voltak felé a császári seregek. Wang egyik tanítványát, akit Wang a herceghez küldött tárgyalni, börtönbe vetették. Az ügyet azonban hamarosan tisztázták, s Wang-ot kinevezték Jiangxi kormányzójává.

1521-ben az új császár kinevezte őt hadügyminiszterré, és a Xinjian grófja címet adományozta neki. 1522-ben apja meghalt, ezután Wang hazatért gyászolni. Több mint öt évet töltött otthon, ezalatt elméleteit vitatta meg Kína különböző részeiről érkezett követőivel, akiknek száma több százra rúgott. Ezekből és a korábbi beszélgetéseiből állt össze fő műve, a Chuanxi lu (Tanácsok a gyakorlati élethez). 1521-ben nyilvánosságra hozta elméletét a jó velünk született ismeretének felismeréséről.


Halála és értékelése

1527-ben Wangot megbízták egy lázadás leverésével Guangxiban, ezt hat hónap alatt végre is hajtotta. Évek óta fennálló köhögése ekkor akuttá vált, s Wang súlyosan megbetegedett. 1529-ben a visszaúton halt meg a Jiangxi-beli Nan'an-ban. Mivel egy nagyhatalmú miniszter gyűlölte őt, grófi címét és egyéb kiváltságait visszavonták, így két fia nem örökölhette azokat. Az intézkedés ellen tiltakozók egy részét elbocsátották vagy száműzték, Wang tanait betiltották.

38 évvel később, 1567-ben az új császár a "Xinjian márkija" (Xinjian bo 新建伯) rangot és a Wencheng 文成 ("A műveltség kiteljesítője") posztumusz tiszteleti nevet adományozta neki. 1584-től kezdve áldozatot mutattak be neki a konfuciánus templomokban ─ ez akkoriban a legnyagobb megtiszteltetésnek számított.

Wang filozófiai tanai a következő 150 évben egész Kínában elterjedtek, és nagyban hatottak a korabeli japán gondolkodásra is. Wang az utóbbi kétezer év egyik legnagyobb kínai gondolkodójának számít.


Bibliográfia

Wing-tsit Chan, "Wang Yang-Ming: A Biography," Philosophy East and West

Wang Yang-ming, "Instructions for Practical Living, and Other Neo-Confucian Writing" (1963)

Személyes eszközök