Wei Királyság

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Wei Királyság 魏 a Három királyság korszakának egyik állam volt, amely 220 és 265 között állt fenn. Előtte a Han-dinasztia ült Kína trónján, Wei utódja pedig a Jin-dinasztia volt. Alapítójáról a királyságot és a dinasztiát nevezik Cao-Weinek 曹魏 is, hogy megkülönböztessék a kínai történelem más Wei nevű államaitól, például az ókori Wei fejedelemségtől és a tuoba Északi Wei-dinasztiától.

A dinasztiát Cao Cao alapozta meg, aki a Keleti Han-dinasztia végén Észak- és Közép-Kína legnagyobb hatalmú hadura, egyben a Han-dinasztia főminisztere volt. Cao Cao birtokait 213-tól illették a Wei névvel, amikor megkapta a "Wei fejedelme" címet, s tíz várost kapott adománybirtokul. 216-ban Cao Caónak a "Wei királya" címet adományozták. A dinasztia hivatalosan akkor alakult meg, amikor Cao Cao fia, Cao Pi - aki megörökölte a Wei királya titulust és a főminiszteri tisztséget - 220 végén lemondatta trónjáról az utolsó Han-házi uralkodót, s kikiáltotta magát császárnak. Ekkoriban Kína déli területein már két másik hadúr, Liu Bei és Sun Quan osztozott, akik hamarosan szintén császárnak kiáltották ki magukat. Ettől fogva a három állam - Wei, Wu és Shu-Han - évtizedeken át folyamatosan háborúzott egymással a főhatalomért.

263-ban Wei elfoglalta Shu-Hant. Nemsokára azonban, 265-ben a Wei-beli főminiszter, Sima Yan puccsal megdöntötte a Wei-házat, s kikiáltotta a Jin-dinasztiát.