Wu Sangui

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Wu Sangui (16121678) késői Ming-kori, korai Qing-kori tábornok volt. 1644-ben a Nagy Fal keleti végének, a Shanhaiguan átjárónak őrzőjeként – miután Li Zicheng parasztfelkelői végletesen meggyengítették a Ming seregeket – beengedte a mandzsukat Kína területére, s csapataival csatlakozott hozzájuk a parasztfelkelők és a maradék Ming seregek elleni harcban. Jutalmul hatalmas hűbérbirtokot kapott Yunnanban a mandzsu udvartól. Déli hatalmi bázisa megszilárdítása után azonban kirobbantotta a „három hűbérúr felkelését” (16731681), s 1675-ben császárrá kiáltotta ki magát. 1678-ban betegségben meghalt, a felkelést a mandzsuk 1681-re leverték. A mandzsukkal való korábbi összejátszása miatt Wu Sanguit a kínai köztudat a kínai történelem egyik híres hazaárulójának tartja.

Wu tábornokot eredetileg a Ming-ház azzal bízta meg, hogy védelmezze az északkeleti határt a mandzsuktól. Amikor Pekinget, a császári fővárost megtámadta a lázadó rablóvezér, Li Zicheng, Wu seregeit Pekinghez rendelték, hogy segítsenek széttörni az ostromgyűrűt. A város azonban 1644 áprilisában, még Wu megérkezte előtt elesett. Li ekkor Wu ellen fordult, aki a mandzsuktól kért segítséget. A Mingek és a mandzsuk közös erői ezután kiverték Pekingből Lit, s a mandzsuk itt alapították meg a Qing-dinasztiát. Bár a Ming-házhoz hű hivatalnokok könyörögtek Wunak, hogy segítsen helyreállítani a Ming-dinasztiát, ő elfogadta a mandzsuk által neki adományozott magas rangot, és csaknem 30 évig a mandzsuk ügyéért harcolt.

1659-ben Wut bízták meg azzal, hogy Délnyugat-Kínában felszámolja a Ming-ek maradék ellenállását, s ennek érdekében ráruházták a délnyugati Yunnan tartomány feletti polgári és katonai hatalmat. Ennek a hatalomnak a birtokában Wu Yunnanban és a szomszédos Guizhou tartományban független államot hozott létre, ahol adót szedett és kereskedelmi monopóliumokat vezetett be. Ugyanekkor két másik parancsnok hasonló államokat alapított két szomszédos déli tartományban, Guangdongban és Fujianben. Ezzel Dél-Kína önálló hatalommá vált, amely az északi, Qing uralta területekre is veszélyt jelentett.

1673-ban, amikor a Qing-dinasztia megkísérelte befolyása alá vonni a déli királyságokat, azok felkelést indítottak, amelynek Wu állt az élére. Wu saját uralkodóházat alapított ─ ennek a Zhou nevet adta ─, magát pedig kikiáltotta császárrá. 1674-ben Közép-Kínáig tört előre, de ekkor tétovázni kezdett, feltehetőleg azért, mert a mandzsuk túszként fogva tartották a fiát. A mandzsuk ekkor átvették a kezdeményezést, s nemsokára, amikor a küzdelem az ő javukra fordult, Wu vérhasban meghalt. Unokája 1681-ig folytatta a harcot, ekkor a felkelést leverték. Az események a kínai történelemben a "három hűbérúr felkelése" néven váltak ismertté.