Wu Zetian

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pinyin átírással Wǔ Zétiān
Magyar népszerű átírással Vu Cö-tien
Hagyományos írásjegyekkel 武則天
Egyszerűsített írásjegyekkel 武则天

Wu Zetian (élt 625705, ur. 690–705), más néven Wu hou a kínai történelem egyetlen császárnője volt. Li Shimin (Tang Taizong császár, 626649) ágyasaként került a Tang császári udvarba, majd 651-ben annak utódja, Tang Gaozong császár (649683) is ágyasává tette. Wu Zetian különböző intrikákkal elérte, hogy 655-ben a császár őt tegye meg főfeleségének. A beteges Gaozong helyett a hatalom fokozatosan Wu kezébe került, s az ország ügyeiben a döntéseket – először férje, majd annak halála után a trónon egymást váltó két fia helyett – ő hozta. 690-ben fiát is letaszította a trónról, kikiáltotta magát császárnőnek, s új dinasztiát alapított Zhou néven. Kíméletlenül leszámolt politikai ellenfeleivel, a magas tisztségekbe saját hűséges embereit ültette. A kolostorok bőkezű támogatásával sikerült maga mellé állítania a buddhistákat, s uralmát egy buddhista szentirattal legitimálta. 705 februárjában a 80 éves Wu Zetiant puccsal megbuktatták, s fiát visszaültetve a trónra restaurálták a Tang-dinasztiát. Az év végén Wu Zetian meghalt.

Wu Zetian 638-ban, 13 évesen, ágyasként került a Tang-dinasztia Taizong császárának palotájába. Ekkorra a Tang-ház már újraegyesítette Kínát, amiben nagy szerepet játszott Taizong császár is. Arról, hogy hogyan élt Wu Zetian Taizong ágyasaként, igen keveset tudunk, de a hagyomány szerint a császár 649-ben bekövetkezett halálakor az asszony már intim viszonyban volt a trónörökössel, Gaozonggal. Taizong halála után Wut a szokásoknak megfelelően egy buddhista zárdába küldték. Itt az új császár meglátogatta őt, s visszavitte a palotába, ahol kedvenc ágyasa lett. Wu először leszámolt palotabeli női vetélytársaival, a császárnéval és a főbb ágyasokkal, majd 655-ben maga szerezte meg a császárnéi tisztséget. Gaozong császárnak összesen négy fiút és egy lányt szült.

Wu Zetian

Wu Zetian arra használta pozícióját, hogy eltávolítsa a hatalomból az összes, korábban Taizongot szolgáló tekintélyes, idős politikust, akik továbbra is befolyással bírtak a kormányban. Ezek ugyanis ellenezték császárnővé tételét, mert bár apja viszonylag magas rangot viselt, mégsem tartozott egyik nagy arisztokrata nemzetséghez sem. Elítélték Wu Zetian és Gaozong császár kapcsolatát is, arra hivatkozva, hogy az vérfertőző, hiszen Wu már Taizongnak is ágyasa volt. 660-ra a császárné összes ellenfelét legyőzte: elbocsátatta, száműzette, s sok esetben végül kivégeztette őket. Még a császár nagybátyját, a császári házból származó nagy Zhangsun család fejét is halálba kergette, rokonait pedig száműzte vagy tönkretette.

A legfőbb hatalmat ekkorra már a császárné gyakorolta az államügyeket hosszabb ideig ellátni képtelen, beteges császár nevében. A gyenge akaratú császár mindenben rá hagyatkozott, s férje életének utolsó 23 évében Kína tényleges uralkodója Wu császárné volt. Folytatta lehetséges ellenfeleinek megsemmisítését, még saját rokonai ellen is fellépett. A birodalmat azonban nagyon hatékonyan kormányozta, tehetséges embereket alkalmazott, akik hálával tartoztak neki és a nehéz helyzetekben melléálltak. Ha az udvar szeretetét nem is, de a tiszteletét sikerült megnyernie kormányzati ügyességével, bátorságával, határozott személyiségével, s azzal, hogy még a legmagasabb rangú ellenfeleivel is kíméletlenül leszámolt. 655 és 675 között a Tang seregeknek sikerült elfoglalniuk Koreát olyan parancsnokok vezetésével, akiket Wu császárné emelt magas tisztségre. Amikor 683-ban meghalt Gaozong, a trónon Wuval közös fia, Zhongzong császár követte. Az új császár felesége a Wei családból származott, s mivel Zhongzong ugyanolyan gyengekezű és határozatlan volt, mint apja, az asszony igyekezett hasonló befolyást szerezni magának, mint Wu császárné. Egy hónap után Wu Zetian fiát, Zhongzongot letette a trónról és száműzte, s helyette második fiát, Ruizongot tette császárrá. Ruizong hatalma azonban pusztán névleges volt. A Tang-ház hívei és fiatal, becsvágyó hivatalnokok Dél-Kínában felkelést indítottak Wu ellen, de a hűséges császári főerők segítségével sikerült hetek alatt leverni őket. Ez megmutatta, hogy az államgépezet tagjai a császárnét támogatják, akinek helyzete ezáltal megingathatatlanná vált.

Hat évvel később, 690-ben, 65 évesen a császárné maga ült a trónra. Ezt az ország lázadás nélkül elfogadta, s Wu 15 évig császárnőként uralkodott. Ebben az időszakban az utódlás kérdésének eldöntése egyre sürgetőbbé vált. Mivel Wu Zetian a dinasztia nevét Zhoura változtatta, a császárnő unokaöccsei, akik a Wu családhoz tartoztak, remélték, hogy Wu a Tang-házi, vagyis a Li családhoz tartozó örökösöket is el fogja távolítani, s helyettük egy Wu unokaöccsre hagyja a trónt. Sem az unokaöccsök, sem fiaik nem rendelkeztek azonban különleges képességekkel vagy elismertséggel, másrészt viszont Wu császárnő fiai, a két volt császár, Zhongzong és Ruizong szintén nem voltak túl tehetségesek, s támogatójuk is kevés akadt.

Ugyanakkor még a császárnő hű támogatói is egyre inkább azt remélték, hogy a Tang-házat adó Li családot nem fosztják meg a tróntól. 698-ban a császárnő úgy döntött, hogy ennek a kívánságnak tesz eleget, ezért a száműzött Zhongzongot visszahívta az udvarba és kinevezte trónörökössé. A császárnőnek ez a döntése is jól megmutatja képességeit: nem a saját családjára, nem valamelyik unokaöccsére hagyta a trónt. Úgy tűnik, nem kívánta saját családját hatalomra juttatni, célja csak az volt, hogy saját hatalmát élete végéig megőrizze.

Élete utolsó éveiben, 699-től a császárnő egyre jobban a Zhang fivérek befolyása alá került. A Zhangok kifinomult ízlésű, de züllött udvaroncok voltak, akik ügyes hízelgéssel és a szórakoztatás változatos formáival férkőztek Wu Zetian kegyeibe. Az udvari és egyéb magas rangú hivatalnokok élesen szembefordultak a Zhang fivérekkel, sokan arra is vették a bátorságot, hogy felhívják a császárnő figyelmét a Zhangok ártalmas tevékenységére. Wu Zetian azonban nem hallgatott rájuk, s ahogy fokozatosan egyre betegebb lett, a korábbiaknál is jobban támaszkodott a Zhangokra. 705 februárjában a vezető miniszterek és tábornokok összeesküvést szőttek, elfoglalták a palotát, kivégezték a Zhang fivéreket, és arra kényszerítették az öreg és beteg császárnőt, hogy adja át a hatalmat fiának, Zhongzongnak. Wu Zetian egy másik palotába vonult vissza, s ott halt meg ugyanennek az évnek a decemberében.

Wu császárnő nagyon tehetséges uralkodó volt. Maga választotta ki hivatalnokait, származásuktól függetlenül. Bár fő célja saját hatalmának biztosítása volt, politikájának következményei történelmi jelentőségűek. Felgyorsította a kínai társadalom nagy Tang-kori átalakulását, azt a folyamatot, amelyben a hatalom a katonai és politikai arisztokráciától az írástudó földbirtokosok rétegéhez tartozó tudós-hivatalnokok kezébe került. Wu Zetian uralmának ezt az oldalát sokáig elfedte a kínai történetírás, amely elítélte a trónbitorló császárnét és annak az ellenfeleivel szemben tanusított kíméletlenségét. Wu Zetian az új, egyesített birodalmat tartós alapokra helyezte, s elősegítette azokat a társadalmi változásokat, amelyek szükségesek voltak a dinasztia uralmának megszilárdításához, s amelyek a kínai civilizáció történetének egyik legvirágzóbb korszakához vezettek.