Zhou-dinasztia

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Zhou-dinaszta 周 a Kr. e. 12/11. századtól Kr. e. 256-ig állt fenn, s ezzel a kínai történelem leghosszabban uralkodó dinasztiája volt. Valós hatalommal azonban csak uralkodásának első évszázadaiban rendelkezett. Előtte a Shang-, utána a Qin-dinasztia ült a kínai trónon.

A Zhou-dinasztia két korszakra oszlott: Nyugati Zhou-ra (Xi Zhou 西周, Kr. e. 12/11. sz.-771) és Keleti Zhou-ra (Dong Zhou 東周 Kr. e. 770-256). Bár az uralkodóház maradékát Kr. e. 256-ban kiirtották, praktikus okokból a Zhou-kor végét Kr. e. 221-re szokták tenni.

A Zhou-kor eleje volt a kínai bronzművesség virágkora. A dinasztia második felében lépett be Kína a vaskorba. A Zhou-korban jelent meg a kínai filozófia, ekkor éltek a legjelentősebb filozófusok, például Konfuciusz, Modi, Menciusz és Laozi.