Zhou Enlai

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Zhou Enlai (18981976) kommunista politikus, a hosszú menetelés veteránja, 1949-től haláláig a Kínai Népköztársaság (KNK) miniszterelnöke. 1921-ben lépett be a Kínai Kommunista Pártba, az 1930-as évektől Mao Zedong közeli munkatársa. Nagy szerepe volt a xi'ani incidenst követő tárgyalásokban, valamint a kommunisták és a Guomindang közötti japánellenes egységfront létrehozásában. 1949-től 1958-ig a miniszterelnöki poszt mellett külügyminiszterként is szolgált, ekként nagy szerepe volt a frissen megalakult KNK nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítésében. Népszerű, pragmatikus, de Maóhoz végig hű politikusként mind a nagy ugrás, mind a kulturális forradalom alatt – a régi vezetőség tagjai közül egyetlenként – sikerült megőriznie pozícióját. A kulturális forradalom során jelentős része volt az ország működőképességének fenntartásában, az események mérséklésében. Az 1970-es évek elején a szélsőbalosok és a „négyek bandája” folyamatosan támadták. 1976. január 8-i halála után a Zhoura való emlékezés ürügyével széleskörű tömegmozgalom kezdődött a négyek bandája ellen.