Hanshan

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen Admin (vitalap | szerkesztései) 2009. október 4., 19:00-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „'''Hanshan''' 寒山 legendás kínai költő, aki az általános vélekedés szerint a Tang-dinasztia (618-907) korában élt. Számos tudós azon a véleményen van…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hanshan 寒山 legendás kínai költő, aki az általános vélekedés szerint a Tang-dinasztia (618-907) korában élt.

Számos tudós azon a véleményen van, hogy valójában a név egy gyűjteményt takar és nem egy személyt. Ez a gyűjtemény a Hanshan shi 寒山诗, azaz Hanshan versei. A Hanshan - jelentése: Hideg-hegy – művésznév, a költő valódi neve vagy akár születési ideje egyetlen feljegyzésben sem található meg. A tudósok más és más időpontra datálják életét a hatodik és a kilencedik század között. Többen kísérletet tettek arra, hogy azonosítsák valódi kilétét, de eddig senkinek sem sikerült igazolnia feltevését. Például Wu Chi-yü a „Tanulmány Hanshan-ról” című munkájában megpróbálja bebizonyítani, hogy Hanshan legendája egy történelmi személyre utal, egy Zhiyan nevű szerzetesre, más néven Bölcs Sziklaszirtre (547-645).

Sokan úgy tartják, hogy Hanshan költeményeinek megszületése több időpontra esik, és azok több művésztől származnak. Ezt a nézetet támogatja Edwin G. Pulleyblank: „Nyelvészeti bizonyíték a Hanshan keletkezésére” című munkája is. Pulleyblank a Hanshan kollekció háromszáz versének rímszerkezetét kutatta, és abból arra következtetett, hogy a versek két kategóriába sorolhatóak: a versek nagyobbik része a hatodik és hetedik században keletkezett, míg a kisebbik része a nyolcadik és kilencedik században. Véleménye szerint a versgyűjtemény legalább két szerző munkája .

Kínában a Hanshan versei jelentőségét a tizenkettedik és tizennyolcadik század között a régi konfuciánus tradíciókat követő uralkodó és a hivatalnokok nem ismerték el. Ez alatt az idő alatt a hivatalos állami gyűjtemények nem tartalmaztak Hanshan-költeményeket, és más Tang-kori versgyűjteményekben sem szerepeltek.


Hanshan életrajza

A mitikus Hanshan életéről verseiben található utalás. Egy Hanyan (Hideg Sziklaszirt) nevű barlangban élt a Taishan-hegyen, egynapi járásra a Tiantai buddhista iskola központjától, a Guojing kolostortól, Kína délkeleti részén. Gyakran összejárt két közeli barátjával, („ A tiantai-i hármas”) Feng Gannal és Shide-vel, akik a Guojing kolostorban éltek. Ők hárman gyakran szerepelnek kínai és japán festményeken.

40. vers (Tokaji Zsolt fordítása):

Hozzászoktam régen, hogy elvonultan éljek,

de most épp Kuo-csing felé taposom a sarat.

Néhanap beugrom a jó öreg Feng-kanhoz,

a ha már ott járok remélem, Si-tö is fogad.

Majd magányos utam a Rideg-csúcsra veszem,

ott nincs kivel beszéljek, nem kellenek szavak.

Keresem, kutatom a Forrásanincs-csermelyt,

forrása kimerült, de vize el nem apadt.

Eltűnése előtt egy Ling Fu nevű taoista gyűjtötte össze Hanshan műveit, amelyek különböző hegyekre, sziklákra, fákra és falakra voltak felírva. Habár ezt a gyűjteményt Ling Fu sosem említette írásaiban, és 825-ben abbahagyta az írást, ez megszabja Hanshan halála időpontjának alsó határát. A legenda szerint Hanshan 12 évvel halála előtt tűnt el, ami sokak szerint a halálát 837 és 851 közé teszi. Se születési időpontjáról, se haláláról nincs adat. Létezik néhány önéletrajzi részlet, amiből arra lehet következtetni, hogy szülővárosa Handan volt, és egy tehetős, nemes családba született:

23. vers (Tokaji Zsolt fordítása):

Fiatal asszonyként Hantanban, hol élek csengő dalom hangja siklik, úszik lágyan. Ide költözködtem, itt van csöndes lakom, s ezt a régi nótát zengem mostanában: "Becsíptél, ne mondd hát: 'Haza kéne mennem', messzi még a reggel, s csak az minden vágyam, ha már itt vagy nálam, maradj éjszakára, tiéd hímes párnám, vár rád ezüst ágyam."

Fontos megjegyezni, hogy Handan az egyetlen város, amely a két akkori fővároson kívül megjelenik a versekben, és Handan városa mellett van egy Hideg-hegy nevű hegy, bár ezt kínaiul máshogy írják, mint a költő nevét.

A következő vers utal arra, hogy Hanshan korábban jómódban élt:

279. vers (Károlyi Amy fordítása):

Nem voltam én mindig remete. Vadonbeli ember a nevem. Turbánban szolgáltam ostobát, vászonba csavarom fejem. "Ha fészket lelsz úton, foszthatod" – Jao és Sun nem parancsol nekem. Hivatali kalap majmoké, tudós átlép sáron, szennyesen.

Arra is lehet következtetni, hogy nem ért el magas hivatali pozíciót, hiszen a felsőbb szintű hivatalnokvizsgák letételéhez önmagában nem volt elegendő a kiváló szellemi képesség, hanem a konfuciánus klasszikusok kiváló ismeretére és hibátlan fizikumra is szükség volt. Ezzel szemben számos versében ír lábsérüléséről.

Több verse hivatkozva egy kiváló Hanshan-fordító, Red Pine azt az életrajzot részesíti előnyben, mely szerint Hanshan a 8-9. században élt egy nemes család fiaként, aki egy lábfogyatékosság miatt, amit feltehetően lovaglás során szerzett, sosem jutott magasra a hivatalnoki ranglétrán. Miután belekeveredett az An Lushan-lázadásba, elmenekült, és ismeretlenségre törekedve nevet változtatott, végül a fővárosoktól messze telepedett le a Taishan hegyen. Remeteként élve írta a verseit, amelyekről ismertté vált az utókor számára. Ez a teória igencsak spekulatív, és nem minden tudós fogadja el.

120. vers (Tokaji Zsolt fordítása):

Ki ez a kóborló öreg írástudó? Időről-időre a fővárosba jön. Hány éve is? Harminc, talán több is annál? Elbukott vizsgáin, négyen vagy tán ötön. A tarisznyájában nincs egy árva peták, kosarában is csak sárga könyvtekercsek. Amikor elhalad a pecsenyés előtt, oda sem mer nézni, pedig nem is evett <nowiki>Ide írd a nem-formázott szöveget</nowiki>

Hanshan költészete

Hanshan verseit 3, 5 vagy 7 írásjegyből álló sorok alkotják, sohasem rövidebbek 2 sornál, és sohasem hosszabbak mint 34 sor. A Hanshan-féle versre jellemző, hogy nagyon lényegre törő, ami éles ellentétben áll a tipikus Tang-kori költészet komplikált szerkezetével.

286. vers (Károlyi Amy fordítása):

Szépreményű Vang diák gúnyol, hogy verseimben sokat vétek. Nem értek a "darázsderékhoz", nem értem a "darutérdet"! Nem jól váltok "sima hangsúlyt és csavartat", "ahogy szóm jön" teszem verssé. Én az ő versén mulatok: olyan mintha vak a napot énekelné.

(Ez arra utal, hogy a vers értékét csökkenthetik a túl merev költői struktúrák.)

Hanshan erőteljesen alkalmazza a buddhista és taoista témákat, gyakran ír az élet rövid és múlandó voltáról, illetve a menekülés fontosságáról valamilyen felsőbbrendű létezés felé. Eltérően és kibővítve értekezik ezekről a témákról, valamikor a mahájána buddhizmus elemeit, máskor pedig taoizmus szimbólumait emlegeti, például a darvakat.

136. vers (Tokaji Zsolt fordítása):

Élnek e világon oly furcsa lények, korhadtak, üresek, mint a fatuskó. A szavakból semmit meg nem értenek, azt mondják: "Valamennyi gondunk múló." Kérded, mi a Tao, ésszel föl nem fogják, hogy hol van Buddha, nem érdekli őket. Ha egyre keresed a dolgok okát, a végtelen bánat-tenger megölhet.

228. vers (Tokaji Zsolt fordítása):

Csak bámulom a Tientaj csúcsát, a tömeg felett egymaga áll. Szél játszik fenyő-citeráján, Ha fölkél a Hold, itt a dagály. Lepillantok a hegy tövébe, s titkaimat felhőknek súgom. Vadságom jól illik e tájhoz, régi vágyam járni az Úton.

Ez a hatás valószínüleg a taoisták nagyobb befolyásának eredménye ezen a vidéken. A kiváló taoista, Ge Hong úgy áradozott a Tiantairól, hogy az a „tökéletes hely a halhatatlanság művészetének gyakorlására”.

Számos vers arról árulkodik, hogy Hanshant mélyen foglalkoztatta az emberi természet, ami nézetei szerint makacsul visszautasítja az előretekintést, és rövidlátóan megenged minden helytelen viselkedést, olyan magasra felhalmozva a bűnöket ezzel, mint a Sumeru-hegy. Ennek ellenére él benne a remény, hogy az embereket még meg lehet menteni; „Épp a minap / egy démon Bodhiszattvává vált.”

167. vers (Tokaji Zsolt fordítása):

A világ sok serény embere, hogy lásson mindenfélét tanul. De nem tudja, mi az igazi természet, így aztán az Úttól messze elfordul. Ha felfogná a valóságot, tudná, vágya csak hamis álom. Rögvest megértené önön elméjét, s megnyitná a Buddha-tudást, hogy lásson.

11. vers (Tokaji Zsolt fordítása):

A sivatagba hajtom lovam, a romváros ott mindig meghat. Fenn-lenn régi lőrések sora, szerte sokféle ódon sírhant. Árva gyom árnya reszket maga, dermedt a sírőrző fák hangja. Ma már csak közönséges csontok, kik jajongtak név nélkül halva.

268. vers (Tokaji Zsolt fordítása):

Hozzád szól e versem, húsevő ember, hidd el, belehalsz zabáló létedbe. Mostani léted a múltban ültetted, eljövendőd a mának az érdeme! Ha csupán a ma gyönyöreinek élsz, ne bánd ha jövőd szenvedéssel tele! Akár a rizses korsóba bújt patkány, jóllakva már nem fért ki, csak a feje.

Nehéz határozottan megállapítani Hanshan vallási hovatartozását. Nem volt chan szerzetes, bár néha megjelennek chan fogalmak műveiben. Kritizálta a Tiantai kolostorbeli buddhistákat, mégis sok buddhista gondolatot és kifejezést használt. Taoista sem volt, mivel őket is bírálta, bár nem okozott neki problémát a taoista írások idézése, és a taoista nyelvezet használata, amikor hegyeket írt le a verseiben.

274. vers (Tokaji Zsolt fordítása):

Gondoltam, Kuo-csingba megyek, hisz húsz éve, hogy eljöttem onnan. A kolostorban így fogadtak: "Lám itten jön a bolond Han-san!" Hát vajon tényleg bolond lennék? Kételyek közt morfondíroztam: magamat még én sem ismerem, ők meg mégis tudják, de honnan? Ha kérdeztek, én nem feleltem, érdeklődtem: melyikük hogy van. Némelyik csak pocskondiázott, dehogy ismernek, most már tudtam. S lám csak elégedettek voltak, noha én még egy szót sem szóltam.

302. vers (Károlyi Amy fordítása):

Buddhista nem ügyeli már a törvényt, a taoista sem nyeli varázsszerét. Valahány bölcs volt hajdanában, mind a zöld hegyek lábához tért.

311. vers (Tokaji Zsolt fordítása):

Ha otthonodban Han-san vers van, többet ér, mint bújni a szútrát. Ide írom ni, redőnyödre, hogy időről-időre fusd át!

Források

  • The Collected Songs of Cold Mountain, Red Pine, Copper Canyon Press 2000, ISBN 1-55659-140-3
  • Studies in Chinese poetry and poetics, Vol I. Editted by Ronald C. Mioa, 1978; San Francisco: Chinese Materials Center.
  • T'oung pao vol 45 p 392-450. - Leiden, 1957.