Matteo Ricci

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen Admin (vitalap | szerkesztései) 2009. október 4., 21:20-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „'''Matteo Ricci''' (kínai nevén Li Madou 利瑪竇/利玛窦, 15521610) olasz jezsuita szerzetes, aki a késői Ming-kori Kínában meghono…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Matteo Ricci (kínai nevén Li Madou 利瑪竇/利玛窦, 15521610) olasz jezsuita szerzetes, aki a késői Ming-kori Kínában meghonosította a katolicizmust, és nagyban hozzájárult a kínai és a nyugati kultúra egymással való megismertetéséhez. 1582-ben Makaóban kezdte missziós tevékenységét, 1601-ben Pekingbe utazott. Itt megszerezte Wanli császár pártfogását. Térítési koncepciója az volt, hogy először a kínai elitet nyeri meg ügyének. Mind a kínai, mind a nyugati kultúrában járatos volt, s igyekezett a kereszténységet összhangba hozni a kínai hagyományokkal. A konfuciánus klasszikusokat latinra fordította, Kínát pedig megismertette a nyugati tudomány legújabb eredményeivel.


Ricci Itáliában

Matteo Ricci 1552-ben született az itáliai Maceratában. 1571-ben lépett be a Jézus Társaságba, majd Rómában jogot tanult. Firenzében matematikában (aritmetikában és geometriában), csillagászatban és filozófiában szerzett jártasságot, lelkiatyja, a híres tudós, Christopher Clavius vezetése alatt. Ekkor mélyedt el Arisztotelész, Quintilianus, Vergilius, Horatius, Homérosz, Platón és Plutarkhosz művészetében, legfőbb példaképének pedig Cicerót tekintette, akinek műveit fejből idézte. Ricci a zenében és a festészetben is képezte magát, így tipikus reneszánsz műveltséget mondhatott magáénak.

Ricci Goában

1577-ben Ricci azzal a kéréssel fordult rendje vezetőihez, hogy küldjék a Távol-Keletre misszionáriusnak. A Jézus Társaság engedélyt adott, hogy 1578-ban a Portugál India fővárosába, Goába utazzon. Itt négy évet töltött, mely időszak alatt teológiái tanulmányokat folytatott, térítőmunkáját pedig olyan szorgalmasan és eredményesen végezte, hogy egyik korábbi tanára, Alessandro Valignani levelében arra biztatta, hogy a misszió székhelyét tegye át Kínába.

Makao

1582-ben Matteo Ricci egy szerzetestársával, Michele Ruggierivel kalandos utakon Makao szigetére utazott. A korabeli hajózási viszonyok miatt az út megtétele két hónapot vett igénybe. A szigeten a jezsuiták már korábban megvetették a lábukat, egy iskolát és egy templomot is építettek. A két jezsuita barát e helyen kezdte tanulmányozni a kínai nyelvet és a klasszikus kínai irodalmat, Ricci több, Ruggieri kevesebb sikerrel. Sok elvetélt próbálkozás után, 1583-ban végre elérkezettnek látszott a pillanat, hogy a misszionáriusok Kína földjére lépjenek, Wang Pan ugyanis, egy helyi hivatalnok, néhány ajándék fejében (a hódolati ajándékok sorát gyarapította egy kakukkos óra is) engedélyezte, hogy megalapítsák első missziójukat Kanton közelében, Zhaoqingban. Ricci többé nem hagyta el Kínát, 1610-ben halt meg Pekingben.

Kanton

A szerzetesek Kanton térségében kezdték meg a térítő munkájukat, bár ez tulajdonképpen tilos volt számukra, jóllehet az előzetes tárgyalások ekkor már megkezdődtek a császár és a jezsuita rend között. Szabad volt oktatniuk például latint, végezhettek tudományos tevékenységet, ugyanakkor megtiltották számukra, hogy hittérítést folytassanak. A két pap házat épített magának, hajukat és szakállukat leborotválták, és a buddhista szerzetesek csuháját öltötték magukra. Kezdetnek lefordították a tízparancsolatot, a katolikus imákat, valamint Ruggieri atya Ricci segítségével megalkotta az első katekizmust kínai nyelven. A szerzetesek hamarosan belátták, hogy mielőbb a császár közelébe kell férkőzniük, hogy engedélyt kérhessenek a szabad prédikációra, máskülönben missziójuk elvetél.

Ricci szerencséjére Kanton császári helytartójának egy olyan hivatalnokot neveztek ki, aki nemcsak toleranciával, hanem pártfogóan szemlélte a jezsuiták tevékenységét - annál is inkább, mivel titokban maga is a buddhizmus híve volt. A helytartó gyakran kérette magához Riccit és rendtársait, ugyanis a távoli világ, melyről a szerzetesek meséltek, felkeltette az érdeklődését. Később arra kérte Ricci atyát, hogy készítsen térképet, így született meg az első világtérkép, mely eljutott Kínába, és melyről a helytartó azonnal jelentést írt a császárnak.

Ricci Pekingben

Wanli, a Ming-dinasztia leghosszabb ideig uralkodó császára, 1601-ben értesítette a jezsuita szerzeteseket, hogy szívesen látja őket az udvarában. Matteo Ricci kilenc évet töltött Pekingben a császár jóindulatát és vendégszeretetét élvezve, jóllehet Wanli valójában nem a keresztény vallás iránt érdeklődött, hanem a nyugati műszaki tudást szerette volna megszerezni. A tudós páter könnyedén elvarázsolta a császárt matematikai és asztronómiai ismereteivel, így a kínai naptár reformját is rábízták. A térítés jól haladt, 1608 körül a pekingi keresztények száma már kétezerre volt tehető.

Matteo Ricci, miután mandarinná nevezték ki, a boncok csuhája helyett a hivatalnokok selyemruháját öltötte magára, és a szakállát, valamint a haját megnövesztette, kínai nevet használt és messzemenőkig alkalmazkodott a birodalom értelmiségi rétegének életmódjához. Ricci igen magas színvonalon elsajátította a kínai beszélt nyelvet, valamint a klasszikus irodalom nyelvét. Számos bölcseleti művet írt kínaiul, gyakran tudományos vitákban győzte le az udvari tudósokat, így igen nagy tiszteletnek örvendett a mandarinok körében. A császári udvarban a művelt kínai társaságnak magyarázta a keresztény alapigazságokat, és zenei előadásokkal (főként hárfajátékkal) és kisebb zenei művek komponálásával nyűgözte le a hallgatóságot.