Penghu-szigetek

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen Admin (vitalap | szerkesztései) 2009. október 4., 14:20-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „A '''Penghu-szigetek''' 澎湖, más néven '''Pescadores-szigetek''' a Taiwani-szorosban fekvő, 64 apró szigetből álló szigetcsoport. Területe kb. 127 km², 40-…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Penghu-szigetek 澎湖, más néven Pescadores-szigetek a Taiwani-szorosban fekvő, 64 apró szigetből álló szigetcsoport. Területe kb. 127 km², 40-50 km-re fekszik Taiwan nyugati partjaitól. A szigetcsoport de facto Taiwanhoz tartozik. A szigetcsoport nyugati nevét a portugálok adták a 16. században, a pescadores portugálul halászt jelent. A szigetek közül a legnagyobbak a következők: Penghu, Yuweng és Baisha. A lakosság túlnyomó többsége Penghun, Magong városában él, ez egyben a körzet fővárosa is. 2005-ben a szigetek népessége közel 93000 fő volt. A lakosság fő tevékenysége a halászat, a mogyoró- és az édesburgonya-termesztés. Jelentős cikkük még a korall. 1970 óta híd köti össze Baishat és Xiyut. A szigeteket gyakran sújtják tájfunok.

A Penghu-szigetek első említése 1171-ből maradt ránk, a Déli Song-dinasztia idejéből, egy nem hivatalos történeti feljegyzésben. Már a Tang- és a Song-kor idején is folyamatos volt a kivándorlás a szigetekre. Ez a folyamat különösen felerősödött azokban az időkben, amikor nem volt erős központi irányítás. 1281-ben Kubiláj kán Japán ellen indította flottáját, de egy súlyos vihar miatt néhány hajó Penghura sodródott. A mongolok második Japán ellen indított – sikertelen – hadjáratuk után ismét megjelentek itt, s közel 2000 kínai telepest találtak. A terület nem hivatalos ellenőrzését Fujian tartományból intézték. 1349-ben egy kínai utazó meglátogatta a szigeteket és Taiwant is. Beszámolója hatására a császár 1351-ben adminisztratív központot és katonai helyőrséget létesített Penghun; innentől számíthatjuk a hivatalos kínai jelenlétet. A Ming-kor elején elharapódzó kalózkodás miatt a császár 1387-ben kiüríttette a bázist. Ez természetesen nem jelentette a kínai betelepülés leállását, sőt nagyban növelte a kétes elemek jelenlétét. (A Ming bezárkózás miatt a tengeri kereskedők idővel mind kétes elemmé degradálódtak.)

Az 1600-as évek első évtizedében a portugálok többször is állomásoztak Penghun, mivel nem léphettek a szárazföldi Kína területére. Tartósan nem rendezkedtek be a szigeteken. 1622-ben a hollandok vetették meg a lábukat a Pescadoresen, ahol erődöt is építettek, de 1624-ben azt kiürítették. Közvetlenül ezután kínai hadsereg szállt partra és újraalapította a helyőrséget. Ez a telep volt a bástyája a további – hivatalos – Taiwanra irányuló betelepítésnek.

Taiwan benépesülésétől fogva a Penghu-szigetek fontossága csökkent, a politikai és katonai súlypont Taiwanra helyeződött. Az 1894-95-ös kínai-japán háborút lezáró shimonoseki békeszerződésben Penghut (Taiwannal együtt) Japán fennhatósága alá helyezik. Ettől kezdve a Penghu-szigetek már minden alkalommal Taiwanhoz tartozó területként cseréltek gazdát.