Wang Anshi

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen Admin (vitalap | szerkesztései) 2009. október 4., 17:45-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „'''Wang Anshi''' (10211086) Északi Song-kori reformer politikus, 10681076 és 1078-1085 között főminiszter vol…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Wang Anshi (10211086) Északi Song-kori reformer politikus, 10681076 és 1078-1085 között főminiszter volt.

Főminiszterként nagyszabású reformintézkedéseket vezetett be az állam megerősítésére és a parasztság terheinek enyhítésére. Központilag szabályozta a gabonaárakat, megreformálta az adórendszert, a földadót a felére csökkentette. Korlátozta az egy kézen felhalmozható földbirtokokat, a közmunkákat pénzzel megválthatóvá tette, a földműveseknek alacsony kamatozású állami kölcsönöket nyújtott. Állami hivatalokat állított fel a zálog- és uzsoraügyletek ellenőrzésére, fejlesztette az öntözőrendszereket, támogatta a mezőgazdasági szaktudás terjesztését, s nagy állami vállalkozásokat alapított.

Emellett sokat tett a hűséges és hozzáértő hivatalnokréteg kialakításáért; megemelte a hivatali fizetéseket, a vizsgarendszerben nagyobb súlyt helyezett a gyakorlati ismeretekre, s állami iskolákat alapított a járásokban. A hadseregben a zsoldosseregek helyett nagyobb szerepet adott a népi milíciáknak. Mindemellett először hozott létre állami népjóléti intézményeket: árvaházakat, kórházakat és köztemetőket.

Wang Anshi reformjai számos réteg ellenállását kiváltották, s az udvarban éles frakcióharcok törtek ki közötte és a Sima Guang vezette konzervatívok között. Végül a Wangot támogató császár halála és Wang menesztése után a reformintézkedések nagy részét visszavonták.


Fitalakora

Wang a déli hivatalnokok egyik feltörekvő, erős utilitarista elveket valló csoportjából emelkedett ki, amely szembeszegült a konzervatívabb, nagy birtokokkal rendelkező északi bürokratákkal. 21 évesen szerezte meg a jinshi ("bejutott tudós") hivatalnoki vizsgafokozatot, s csaknek húsz évig tehetséges helyi hivatalnokként szolgált különböző déli hivatalokban.

1058-ban Wang "Tízezer szavas emlékirat" címmel beadványt írt a Song-házi Renzong császárhoz, amely már tartalmazta későbbi politikájának és elméletének fő elemeit. Az írás elsősorban a bürokráciát érintette: Wang szerint több tehetséges, a feladatát jól ellátó hivatalnok képzésére és alkalmazására volt szükség. A beadványra nem született válasz. Wang 1060-tól a központi kormányzatban szolgált, de csak az új császár, Shenzong 1067-es trónraléptével került magas tisztségbe, s nyerte el a császár bizalmát.

Reformjai

Wangot 1069-ben kinevezték második titkos tanácsossá, s ezzel megindíthatta sokoldalú reformprogramját, amelynek középpontjában a pénzügyek álltak. A hagyományos konfuciánus elméletekkel ellentétben azt a nézetet vallotta, hogy a gazdaság megszilárdításához, a termelés növekedéséhez nem csak gazdasági, hanem különféle egyéb ösztönző módszerekre is szükség van. Ez mind az állam, mind a nép számára hasznos lehet. Ennek megfelelően Wang először pénzalapot hozott létre, amelyből mezőgazdasági hiteleket nyújtott kamatra a parasztoknak, s ezzel megszabadította őket az uzsorások túlzó követeléseitől. A pénzgazdaság élénkítésére és a megnövekedett államháztartás szükségleteinek kielégítésére nagyobb mennyiségű pénzt hozott forgalomba.

A konzervatívok Wang két intézkedését különös hévvel támadták: az egyik a vagyonadó egyenlőbb elosztását célzó földterület-felmérés volt, a másik pedig az az új rendszer, amelyben az állam aktívan részt vett a kereskedelemben. A hivatalnokoknak engedélyezték, hogy a legolcsóbb áron, a legközelebbi piacon beszerezhessék ellátmányukat, s ezzel felszámolták a kormányzat ellátására addig szolgáló központi elosztó rendszert. A fentiek mellett Wang a következő intézkedéseket hozta: falusi milíciákat állított fel a helyi rendfenntartásra és a hadsereg utánpótlására, az ingyenes közmunkát fizetett szolgálatokkal váltotta fel ─ ennek fedezetéül a minden családtól beszedett, lépcsőzetesen emelkedő adó szolgált ─, létrehozta a Fegyverek Igazgatóságát, amely a fegyverkezés korszerűsítésén dolgozott, illetve lótenyésztési programot indított, hogy a hadsereg hátaslovait ne külföldről kelljen behozni. Wang a leendő hivatalnokokat képző Hanlin Akadémiát is átszervezte, a hangsúlyt a szakmai ─ jogi, orvosi és hadtudományi ─ képzésre helyezve. A hivatalnoki vizsgarendszert módosította, a klasszikusok gépies szavalása és versírás helyett politikai értekezéseket és a klasszikusok értelmezését tette meg követelménnyé. A hivatalnokapparátust szorosabb felügyelet alá vonta, s új ösztönző módszereket dolgozott ki.


Visszavonulása

A néhány intézkedése által kiváltott népi elégedetlenség és egy ekkoriban kitört éhínség megerősítette Wang konzervatív ellenfeleinek helyzetét. 1074-ben sértett büszkeséggel, engedve a nyomásnak lemondott, de a következő évben visszatért. Ekkor azonban már kevesebb hatalma volt, s a császár is megvonta tőle a teljes rendelkezési jogot. Ez, valamint fia halála annyira elkeserítette, hogy 1076 végén visszavonult. A reformok fő elemei a császár 1085-ös haláláig nem változtak, de ekkor, Wang csalódására, a hatalomra kerülő reformellenes klikk felszámolta a rendszert. Wang 1086-ban meghalt. A következő évtizedekben az udvarban zajló élénk frakcióharcok eredményeként 1093 és 1125 között Wang reformjainak mérsékelt változatát újra bevezették.


Irodalmi tevékenysége

Mivel Wang nem tudta megnyerni a magas rangú hivatalnokok szükséges támogatását, s mivel az apparátus alsó szintjeit lelkiismeretlen vagy alkalmatlan emberek foglalták el, Wang kísérlete eleve kudarcra volt ítélve. Amikor visszavonult, egyszerű, elzárkózott életet élt, s irodalmi és tudományos munkáját folytatta, elsősorban az etimológia területén.

Igyekezett a konfuciánus klasszikusok gyakorlati alkalmazását hangsúlyozni, ezért igen eredeti kommentárt írt jó néhány ősi műhöz, s ─ a konzervatívok nagy megdöbbenésére ─ ezeket tette meg kötelező anyagnak a hivatalnokvizsgákon. Ugyanakkor még az ellenségei sem vonták kétségbe Wang irodalmi tehetségét. Prózai írásainak eleganciája és mélysége miatt őt tartották "A Tang- és Song-kor nyolc nagy mestere" egyikének. Könnyed verseivel, különösen azokkal, amelyeket késői korszakában írt (s amelyekben néhol chan-buddhista hatás is felfedezhető) szintén elnyerte a kritikusok elismerését.


Értékelése

Wang reformintézkedései, amelyekhez hasonlóra a császárkorban korábban nem került sor, a nép erkölcsi és anyagi gyarapodását célozták (bár nem mindig a kívánt célt érték el). Végül azonban a reformok az állam hatalmának és pénzügyi helyzetének megerősödéséhez vezettek. Bizonyos fokig Wang személyes és politikai hibái miatt, de főleg a konzervatívok heves ellenállásának következtében Wangot ─ néhány kivétellel ─ az utókor szerzői egészen a XX. századig negatív szereplőként ábrázolták. Manapság azonban értékelése sokkal árnyaltabb.


Bibliográfia

  • H. R. Williamson, Wang An Shih, 2 köt. (1935─37, újranyomva 1973-ban)
  • James T. C. Liu , Reform in Sung China: Wang An-shih (1021-1086) and His New Policies, (1959).
  • John Thomas Meskill (szerk.) Wang An-shih, Practical Reformer? (1963)