Wang Jingwei

Innen: ELTE Kínai Enciklopédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen Admin (vitalap | szerkesztései) 2009. október 4., 20:57-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „'''Wang Jingwei''' (18831944) a 20. század első felének fontos kínai politikusa volt. Sun Yat-sen 1925-ös haláláig annak kantoni kormányába…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Wang Jingwei (18831944) a 20. század első felének fontos kínai politikusa volt. Sun Yat-sen 1925-ös haláláig annak kantoni kormányában töltött be különböző posztokat, ezután – a Guomindang bal szárnyának képviselőjeként – szembekerült Chiang Kai-shekkel, s 1927-ben Wuhanban ellenkormányt alakított, mely néhány hónapig állt fenn. Az 1930-as években kibékült Chianggal, s különböző pozíciókat foglalt el annak kormányában. Az 1937-es japán inváziót követően Chianggal együtt menekült Chongqingba, de később átállt a japánok oldalára, s 1940-ben a japánok által létrehozott, Nanjing székhelyű bábállam elnöke lett. Mint ilyen, hátralévő éveit Japánban élte le; 1944-ben betegségben halt meg. A kínai köztudatban személye a hazaárulás szimbóluma lett.

Wang diákként Japánban tanulmányozta a nyugati eszméket. Itt lépett be Sun Yat-sen újonnan alapított forradalmi pártjába, a Szövetséges Ligába (Tongmenghui), s hamarosan a szervezet egyik vezető ideológusa lett. 1910-ben az anarchista eszmék hatására, elkeseredetten igyekezve életet lehelni a Szövetséges Ligába, Wang megpróbálta meggyilkolni a császári régenst. Az összeesküvést leleplezték, Wangot elfogták. A halálbüntetés fenyegetése ellenére mutatott bátor viselkedése olyan nagy hatást tett a régensre, hogy Wang büntetését életfogytiglani fogságra enyhítették. Miután az 1911-es köztársasági forradalom megdöntötte a Qing-dinasztiát, Wang hősként szabadult a börtönből.

1917-ben Wang újra Sun Yat-sen mellé állt, aki, megelégelve a kínai hadurak 1911 óta tartó uralmát, megpróbált új forradalmi pártot szervezni. Wang a következő hét évben Sun személyes munkatársaként s egyben Sun új Guomindangjának (Nemzeti Párt) egyik vezető tisztségviselőjeként dolgozott. Sun 1925-ben meghalt, éppen akkor, amikor a nemzetiek seregei már felkészültek az "északi hadjáratra", hogy felszámolják a hadurak uralmát és egyesítsék Kínát. Wang a nemzeti kormány új elnöke lett, de ahogy az "északi hadjárat" sikeresen előrehaladt, a párt jobbszárnyához tartozó elemek egyre inkább Chiang Kai-shek-et, a nemzeti hadsereg parancsnokát támogatták. Végül a jobboldaliak saját kormányt alakítottak a dél-kínai Nanjing-ban, míg a kommunistákkal szövetségben álló balszárny Wang vezetésével a közép-kínai Wuhanban állított fel kormányt.

Wang azonban egyre nehezebben tudott együttműködni a kommunistákkal, míg végül 1927 júliusában eltávolította őket a hatalomból. A Guomindang balszárnyához tartozók zöme újra csatlakozott Chianghoz, akinek a kezében a fő katonai hatalom volt.

Wang továbbra is a Chianggal szembeni ellenállást vezette 1932 februárjáig, amikor is kettejüknek sikerült megegyezést kötniük, amelynek alapján Wang a Guomindang elnöke lett, míg Chiang a hadsereg parancsnoka maradt.

1937-ben Japán megtámadta Kínát. 1938 végén Wang Hanoiba repült, s itt kiadott egy nyilatkozatot, amelyben felszólította a kínai kormányt, hogy dolgozzon ki megállapodást a japánokkal a békés rendezésről. 1940. március 30-án ─ a japánokkal együttműködve ─ a megszállt területeket irányító új kormányzat élére került, amelynek székhelyévé a nemzetiek volt fővárosát, Nankingot tették. Wang azt remélte, hogy a gyakorlatban önállóságot kap a kormányzásban, de a területen a japánok továbbra is kemény katonai és gazdasági hatalmat gyakoroltak. Wang Japánban halt meg, ahová orvosi kezelésre utazott.